Amikor eljön a névnapom, az olyan munkás. Pláne, ha nem is tartom, hanem a világ ünnepelteti meg velem. Ki kell találnom, hogyan és mi lesz a vendéglátáskor. Sütök-e, s mit, és vajon sikerül-e. Megtalálom-e a mindig friss, nem fog-beletörős-pogácsa receptet, s lesz-e erőm hozzá megsütni. Tudok-e valamilyen meglepetéssel szolgálni az ünneplő kollégáknak, a szobába beszédülő vendégeknek, ami emlékezetessé teszi másoknak is, nemcsak nekem, ezt a napot.
Persze, hogy megsütöttem a "legendásnak" mondott túrósomat, kóstoltam, úgy látom, elég jól sikerült, hagytam a többieknek is belőle. Keresgéltem és találtam pogácsa receptet, pláne olyat, amihez élesztő helyett sütőpor kell, merthogy este nyolckor bírt kiderülni, hogy nincs otthon élesztő. Még tartott bennem a szufla és a pislákoló életerő, mire egyre szebben és megnyugtatóbban sokasodott a sok csöpp pogácsa az asztalon. Beviszem, s talán nem ezzel a pogácsával dobnak vissza, ha kővel dobálnék, ami nem jellemző rám. És futotta valamiféle meglepetésre is. Meglátjuk, hogy meglátják-e ők is.
Ehelyütt köszönöm meg előre is a köszöntéseket és köszöntöm minden sütő, főző, készülődő sors- és naptársamat Annák, Anikók, Annamáriák, Pankák, Pannik, és a többi Anna-félék napján, legyen szép napotok névnapunkon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése