Mondom anyámnak - Icuka

Mondom anyámnak:
- Meghalt az Icuka. Tudod, aki egy emelettel följebb lakott a házadban. Nem ma halt meg, csak ma hívott fel a fia, hogy elmondja, az anyukája kábé két hete ment el. Nem is tudom, mit éreztem a kocsiban vezetés közben, amikor egy-két percet beszéltünk. Fájást. Szomorúságot. Megbánást nem, hogy csak egyszer-kétszer találkoztam vele nála, mióta nem vagy. Valahogy megszűntél összekötő kapocs lenni, magamtól meg nem próbáltam a kapcsolatot tartani vele. Miután gyorsan letettem a telefont a kocsiban, eszembe jutott kicsit-nagyon dőlt járása a botjára támaszkodva, s hogy mennyiszer láttam, hallgattam, amikor nálad járt, és konyhádban ülve veled beszélgetett. A napi politika bosszúságait vezette le nálad. A közértbeli, az orvosoknál, egyáltalán az életben megélt pillanatait beszélte veled meg elég bőbeszédűen. Meg a múltat, amely valamilyen apropó kapcsán, de kéretlenül is ömlött belőle. Képes volt naponta kétszer- háromszor is felhívni téged mindemellett. Azután valami félreértés miatt megszakította veled a kapcsolatot. Egyik pillanatról a másikra. Két-három évig hozzád sem szólt, nem kereste a társaságodat. Te először nem értetted, mi történt, azután nem sokkal pedig már nem bántad, hogy egy sűrű, helyenként számodra terhes barátság szűnt így meg. Volt dolgod nélküle is rengeteg, a szabadnak látszó vegyértékeidet pedig az aktív család és más barátnők, barátok kötötték le telefonjaikkal, látogatásaikkal. Igaz, mondogattad, hogy a házból az Icukával tudtál igazán sok mindent megbeszélni, viszonylag kulturáltan és értelmesen. Amilyen hirtelen szűnt meg a barátságotok, olyan hirtelen tért vissza. Icuka egyszer csak rád köszönt, mintha mi sem történt volna. Onnantól kezdve helyreállt a barátságotok, amelyet azért csak megtépázott a hosszan tartó értelmetlen hallgatás, mellőzés Icuka részéről. Betegségedet, leépülésedet hatalmas aggodalommal élte meg a második emeleten. Szenvedett attól, hogy nem engeded a közeledbe és nem fogadod a telefonjait. pedig akkor már senkivel sem akartál beszélni, találkozni a lányaidon kívül. Most az Icuka is elment. Egy barátnőd ment el akkor is, amikor te csak az Editet tartottad az egyetlen magyar barátnődnek.
- Sajnálom. Sok baja volt. És ő hozzám képest nagyon ragaszkodott az élethez. Ő nem tudta elfogadni, hogy én már az életemben lemondtam az életről, és nem küzdök még halálos betegen is érte. Akkor most megint találkozunk. Beszélgetni is fogunk. Talán ott folytatjuk, ahol egészségesebb időnkben abbahagytuk. De most sem lesz sokkal több türelmem. És itt van az én Péterem, a drága anyám, az apám, az anyósom, jaj, nagyon sokan, egyre többen.