Mindig van mit és van miből adni. Ma például összejött egy alig szervezett, mondhatni a véletlenre bízott váratlan vacsora. Nem voltunk sokan. Annál több volt a leves, s benne a bab. Ő imádja enni, már egy jó ideje csinálni. Ami bab, az jöhet, s tudjuk jól, ha a bableves egy kiló babból van csinálva, akkor annyi a bab, mint égen a csillag. Ma tehát bablevest kapott a csipet csapat. Meg palacsintát, amely kicsit passzentos volt. Az utolsó darabig elfogyott. Hiába volt a temérdek bab a bablevesben, repetával, hozzá friss, nagy, mondhatni óriás pogácsával a boltból - idegen tollakkal ékeskedve -, azért a palacsinta mind elfogyott. Gyanítom, nem létezik akkora palacsinta mennyiség, ami ne fogyott volna el ebben a körben. A túrós - egy álom. A lekvárosnak, meggyesnek, birsnek gyümölcs feeling-je van, de a kakaós is bőven jöhet. Az üres palacsintás tányérra meredve egyre azon törtem a fejem, mit is adhatnék még. Találomra kinyitottam a lakásunkban található saját hűtőszekrényünk ajtaját, és a középső polcról egy doboz saját készítésű szilvásgombóc vigyorgott szemtelenül rám, na, mi van, már el is felejtettél. Szóval mindig van mit adni. Az elfeledett szilvi gombi is az asztalra került.
Olykor, ha éppen nem vacsiról van szó és ehhez hasonló vendéglátásról, akkor adásképpen egy mosoly is megteszi, vagy egy jó szó. Egy odafigyelőn kutató rákérdezés. Egy röpke találkozás. Egy mondat. Telefonban elmondva. Valahol leírva. Egy simogatás. Egy ölelés. Egy szeretettel teli pillantás. Egy üzenet. Egy csoki. Egy levél. Egy gondolok rád. Mindegy, mi. Pontosabban fogalmazva: egy valami. Egy érdeklődés és annak csöppnyi jelei, melyek semmi pénzbe kerülnek. Mindig van mit adni, ami nem csak egy vacsora lehet, hanem annyi elképzelhetetlen sok minden. És mindig van rá idő. És sohasem tudhatod, hogy egy csöppnyi és önkéntelen adásoddal mikor húzol ki valakit a legmélyebb gödréből. Azt is mondják, hogy adni jobb, mint kapni. Van, aki már tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése