A 420-as urak

A 420-as urak indiai filmet egy ültömben néztem meg, pedig 163 perces, fekete-fehér, a nagy klasszikusok közé tartozik, telisde tele fülbemászó dalokkal, ingó-ringó táncokkal, jó story-val, kiváló színészekkel, Raj Kapoor színész-rendezővel. Anyám imádta ezt a filmet. Gyerekkoromban és jóval később is rengetegszer emlegette. Mikor eszébe jutott valamelyik dallam, eldúdolta, táncot imitált hozzá, azzal az igazi indiai mozdulatokkal, amit Türkmenisztánból örményként ideérkezve a vérével együtt hozott. Kecsesen fölemelte kezeit a fejével egy magasságba, a derekával szexis körkörösen mozdult, a fejét a vállával ellentétesen mozgatta, s miközben dúdolt, türkmén-indiaiul lejtett, földön túlian elmosolyodott. Fizikailag ott volt ugyan, lelkileg egyáltalán nem. Arcán azzal az elrévedező, boldog mosolyával újra otthon lehetett. A nagyszobában ült a szőnyegen, ahol anyukája, Xenia mesélt neki és Kolja öccsének távoli világokról.

(Egy nagyon Valakinek)