A Tabánban sem voltam. Dolgoztam. Pedig a Tabánban kellett volna lennem. Helyette azt hajtogattam egész nap, hogy meghalt a Somló, hallottad, hogy meghalt a Somló, képzeld, meghalt a Somló, tudtuk, hogy nagybeteg és meg fog halni, most meghalt. És bármennyiszer ismételtem a mondatnak, a véglegességnek millió változatát, egyre kevésbé akartam elhinni. Mintha léteznének emberek, akiknek örökké kellene élniük. Amikor meg mégsem, akkor távozásuk olyan robajjal történik, hogy abba mindenünk belefájdul. Hát így vagyok én Somlóval. A Tamással.
Esterházy Péter - Harmonia caelestis, 245.: "Édesapámnak olyan hangja volt, mint Fats Dominónak. Vagy a Somló Tamásnak. Közvetlenül az angyaloktól kapta a hangját, azon énekelt. Nem is énekelt, danolt."
Luca Nemes-Bannak köszönet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése