Egy életkép egy helyről, ahol most nem vagyunk, de nagyon szeretünk ott lenni. Egy helyé, amelyet annyira ismerünk, hogy napsütésben lehunyt szemünk mögül is élesen rajzolódik ki elénk. Egy tó, a színei, vízének hangulata. A környező táj, melyben hallatszik a vasút jellegzetes hangja, s amely összenőtt évtizedek alatt a hellyel, és az amúgy is ismerős egyéb zajokkal az életből. Furulyás G. Katalin - az idők alatt - mesterévé vált hangulatok, pillanatképek megörökítésének. Elolvasom első sorait, és máris ott érzem magam a pasztell színekkel lefestett helyszínen. Hallani, látni vélem minden egyes részletét a tájnak. Közben arra is gondolhatok, hogy ha nem akkor, amikor a Kati, én is járhattam arrafelé, és ha nem is pont ezeket a hangokat, de hallhattam napfürdőzés közepette a körülöttem lévő hangokat, zajokat, az életet létezni. Milyen jó érzés is lehetett akkor, és játszhat a képzeletünk velünk akár holnap is.
A töltés persze közbe esik. A töltés, a vasút hozzátartozik a tóhoz. Azon másznak át itt a horgászok. Stégek, mindenféle horgásztanyákat rejt a nádas. Szép.
Magas lehet a víz, úszott át a napsütötte szemhéj mögött. Gondolt arra a kis folyóra, patakra ami mellett él, jár mindennap. Döbbenetesen robogott a víz a napokban ott. Arra már nem akart gondolni, vajon ezek a vizek összeérnek-e valahol, olyan mindegy. Nem kell mindent megérteni. Az azért izgatta, hogy a víz átütött-e a töltésen, ott. Nem kéne most kinyitni a szemét, olyan jó így. Tök sötétben egy vörös korong. Gyerekkori játék, kiadós szemdörgölés után csillag tűzijáték. Ülve a kert porában a kis sámlikon játszanak, háttérben szól a Sokol rádió, Csili-Csala bácsi csodái. A porban megbeszélték a szemdörgölés után látott csillagok színét. Erre is jól emlékezett, aztán arra, hogy kislányként köveket törtek napszám, az eltört kövek felületén aztán újra ezer színben csillogott a fény. Erősen vártak arra, kincset találnak. Az egyik semmitmondó kőből egyszer csak kifordul egy elfelejtett csoda, valami titokzatos.
Ha nem is tudjuk, milyen a tó színe, de vajon, van-e csónak kint? Ha van, az jó. Ott az öbölben ez jó látvány. Látszik a szálloda is. Auróra. Ez a neve. Jó oroszos volt, de nem tanult meg igazán. Hajnalfény, ezt azért tudja. Látta a cirkálót is, az egy másik víz volt. Aztán mondták, nem kéne Nyévát mondani arra a vízre, mert az Néva idehaza.
Lassan kinyitotta az autó ajtaját, lenyomta a telefont, írt egy előre gyártott üzenetet. Tárgyalok. Aztán megpróbálta elérni a villamost."
Forrás: Varázshegy, 2016. március 4., Furulyás G. Katalin blogja
Köszönöm Panni. Nagyon.
VálaszTörlés