Egy kis hangulatjelentés

Nem tudom, mi ez a betegség, ami elkapott, de Katin kívül más dokinál nem voltam, ő pedig Algopyrinnel csillapította a lázamat, valamilyen szopogatós cukorkát adott a köhögésemre és jó sok forró teát itatott velem. Ezt követem mind a mai napig, amikor egy köptetővel egészítettem ki az étrendemet és negrót meg pemetefű cukorkát is fogyasztok, mert az övé már elfogyott. Persze eszem fokhagymát, mézet, rengeteg teát iszom, annyit, hogy már unom az egészet. Otthon nem maradhatok csak egy-egy napot, mert a munka az nagy úr és a cég ráül az emberre, lett légyen bármennyire is elesett, valahogy elvárják a folyamatos jelenlétet. Pedig ez a betegség dög alig akar engedni a szorításából, az általános közérzetem csapnivaló. Aludnék, rengeteget aludnék, napközben is, éjszaka is. És nincs nagyon sok erőm egyébre. Olyan minden mindegy, pedig sok van mi szép. Például a mai kora tavasz. Vagy nem is korai, csak beleszagolni volt olyan elementárisan jó a levegőbe, az időjárás lassan eldönti, hogy a hidegből merre fordul. Tavaszba, tavaszba, naná, hogy a tavaszba.