Ugy vagyom ma'r eljutni a honap vegen egy barati hazasparral negyesben Felsoszolnokre a Lajoshoz a Julianna Panzioba. Ott toltjuk most a hazassagi evfordulonkat es szulinapunkat, az enyemet fizikailag is azon a napon. Imadom Lajos vendeglatasat, a foztjet, a beszedet, jobban mondva a dumajat, a kornyeket az Orseggel egyfelol, Szloveniaval, Ausztriaval a tobbi oldalrol.
A Panziotol nem messze Felsoszolnok fele vezeto uton jobbra a kanyaron tul van egy afonyaliget. Mikor mi jarunk arrafele igy marcius vagy oktober tajan, kihalt, ures, az afonyasorokban alacsonyak a bokrok, senki sincs, akihez szolni lehetne. Egyik latogatasom alkalmaval, talan oktoberi osszel, szerencsem volt: egy ferfi tenykedett az afonyaligetben. Megalltam, hosszasan neztem, majd vettem a batorsagot es megszolitottam. Legalabb felorat beszelgettunk, ha nem hosszasabban. En kerdezgettem, o meg turelmesen valaszolgatott. Kiderult, hogy a felesegevel tanaremberek, az ELTE-n tanitanak es fo hobbijuk ez az afonyaliget. Kies terulet volt itt, legelonek alkalmas teheneknek, de ok ugy dontottek, hogy egy szlovak tanarno baratjuk hatasara afonyaval probalkoznak. Mar nem is tudom, mennyi ev alatt, de hosszu ido kellett hozza, hogy amit itt latok, mind kialakuljon. Gondozni kell, visszavagni, ritkitani, frissiteni, beultetni, haloval vedeni madaraktol, szuretkor meg ketkezi munkaval osszeszedegetni a szemeket egyenkent, hogy belole a melyhutobe keruljon, nyersen fogyasztani lehessen, lekvar, dzsem, palinka keszuljon eladasra, sajat fogyasztasra. Romantikusan kalandos az afonya utja szuletesetol, neveltetesen at, vegso, sokszinu folhasznalasaig.
Csak alltam ott az ut szelen es hallgatam a tanar ur beszamolojat, melyben volt minden: szeretet, szenvedely egy eleten at, kifogyhatatlan erdeklodes, megujulni vagyas, mely tuz es nyiltszini langolas egy olyasvalami irant, mely tavol all a palyajatol, napi munkajajtol, megis elvalaszthatatlan tole. Alltam az ut szelen, amugy is megbabonazva az afonyaliget latvanyatol, es most kiegeszulve tulajdosonak szines beszedevel, meselesevel, melyet kivantam magamban, bar sohase erne veget. Vallon veregettem magam, megcsipkedtem magamat, hogy mindez velem tortenik meg, amikor visszefele tartottam Felsoszolnokrol a Julianna Panzio fele, mely jocskan kivul esik a telepulesen es ma'r csak ez a meses afonyaliget valaszt el tole. Ha't ilyen es ehhez foghato helyek vannak azon a videken, ahova oly erosen vagyom vissza, hogy az ma'r egyszeruen faj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése