Bächer napján levélváltás F.G. Katalinnal

"Szia Panni! 

Ma lenne Iván (Bächer) születésnapja. Kicsit neki köszönhetlek. Sokat gondolok rád, olvaslak.... Mindenféle jót kívánok húsvétra. Hogy is van oroszul? 

Ölellek.

Kata"

"Kedves Kati! 

Tudod, én olyan félművelt vagyok. Tudásom alig, könyvek milliomod részét sem olvastam mindannak, amit elolvasni szerettem volna. Felületesek az ismereteim, így Ivánról sem tudok sokat. Olvastam egy-két könyvét, pedig a polcomon több is van tőle, találkoztam némely írásával a hétvégi Népszabadságban. Egyszer szerencsém volt hozzá személyesen, és a Láng Téka tulajdonosnőjének hála még egy dedikált Vándorbabom is lett tőle. Talán neki is köszönhetem, hogy imádom Újlipóciát, pedig nem is ott élek, cserébe gyakran járok oda, mindig akad dolgom arrafelé. Szívom levegőjét, nézem a házakat, hagyom bőröm alá kúszni a hangulatát. Már nem is tudom, hogyan találkoztam a róla szóló írásoddal, hiszen téged, s a Varázshegy blogodat nem ismertem, de valahogy mégis belebotlottam. Iván halála hozott volna elő? A sok írás, emlékezés, amit róla írtak? Nem is tudom. Egyszer csak ott teremtél előttem az emlékeiddel, az érzéseiddel, gondolataiddal, amelyek az Ivánhoz kötöttek. Megérintettél. Mint mondtam fél-, ill. alul művelt vagyok. Lexikai tudásom, ismereteim kezdetlegesek, zavarosak, végesek. Amim van, az az érzésvilágom. Ahogyan megélem a dolgokat, ügyeket, helyzeteket, embereket. Hangulataimat, érzéseimet, megérintettségemet közvetítem. Így és csak is így kerülhettünk össze Iván kapcsán az érzelmek hatalmas golyóbisán. Azóta más írásaidat is átvettem, szerény kis olvasói társaságomban közzétettem. Ezek mind-mind valamilyen életérzést, hangulatot árasztottak, amelyeknek a hatása alól képtelen voltam és nem is akartam kivonni magamat. Mindezt azért írtam meg, hogy világosan lásd, kivel is van dolgod. Mert az érzelmek vitathatatlan kísérője nálam az őszinteség. És aki Bächerről, hozzá fűződő kapcsolatáról, barátságáról, emlékeiről így tud írni, ahogyan te, az rossz ember nem lehet, s talán engem is elfogad olyannak, amilyen vagyok. 

Köszönöm. 

Puszil: 

Szegő Panni"

Ő: "Köszönöm neki és persze Neked, hogy ismerhetlek."

Én: "Gondoltam, hogy tiszta hülye vagyok, hogy ilyeneket megírok neked, pedig valahol igaz. Bocsánatot kérek érte."

Ő: "Ne légy bolond. Jó nekem ♡"

Kelt: 2016. március 25. éjszaka