Egyre inkább azt gondolom, hogy a baráti együttléteknek értelme az újra találkozás, a kihagyott időnek valamiféle utolérése egymással váltott pár mondattal, élménnyel, emlékkel, a késő estébe, majdhogynem éjszakába nyúló beszélgetésekkel, és keretbe foglalva, mintegy megágyazva hangoknak, mosolyoknak, tekinteteknek, végső soron gyomroknak ételekkel - ismerősökkel, ismeretlenekkel -, ezen az estén a zsebes karajtól egészen a citromos babapiskótáig.
Mert ez történt e legutóbbi összejövetelen baráti körben, ahol előbb volt a beszélgetés, a kivel mi van, mi történt az eltelt külön időben, s csak azután a kóstolása, élvezete az ételeknek, amelyek úgy borították be a nagy asztalt, hogy közben egy kisebb asztalra csurogtak át, hogy a teljes kínálat egyszerre legyen kéznél. Sok volt, kitűnő volt, bármerre nyúltál is, bármiből vettél is. Miközben a zsebes karaj után, mely önmagában volt laktató bacon-es burkában kolbásszal töltve, a kétféle - mustáros és külön uborkás mártásos csirke következett épphogy porciókban, hogy jusson még a kívánalmon kívül még hely a bacon-be csavart sonkával töltött ötcentis hús-zeppelineknek, rizs, krumplipüré, tészta - hol, mikor, mire volt szükség kíséret mellett, kétféle vegyes salátáról meg nem feledkezve. Az ételek jóféle borokkal, üdítőkkel csúsztak bennünk észrevétlenül lefelé, asztaltársaim, s magam mondanivalóival körítve. Ha vetted a kis fáradságot, akkor finom helyváltoztatásokkal mindenkivel beszélhettél külön-külön pár percet kezedben a citromos, nem is tudom, hogy pudingos vagy krémes babapiskótás egyveleggel, vagy nutella-kakaós szelettel, fánkocskákkal baracklekvárba mártogatósan, diós sütivel, vagy feketerdei tortával, mely most rafináltan bújt meg tésztája fehérsége, utolérhetetetlen könnyűsége mögött.
Egy-egy ilyen találkozás kicsiben és nagyban a viszontlátás öröme, pillanatnyi megmártozás a másik és a magunk életében nem a Bostoni Szimfónikusok által kísérve, hanem a vendéglátók isteni ételeivel, baráti hangokkal, nevetéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése