Ljuda szerint Harkov

Most mit mondjak? Beszélünk egymással, ritkán, de beszélünk. A technikának köszönhetően látjuk egymást. Elérhető közelségbe kerül a másik ezerháromszáz kilométerről. Hallom, látom, mintha csak szemben ülne velem. Ma is nemrég. Nézem a képernyőt: Ljuda, az én Ljudám az ott, mindjárt negyven éve, hogy ismerem, barátnők vagyunk.
Arcáról szemembe tűnnek ráncai, pillantásomat elgyötört szeme fogadja. Pannulja, szól hozzám tőle kapott becenevemen, egymáshoz öregedtünk, és most nincs olyan sok minden, aminek örülhetnénk. Épp egy éve, hogy a Krímet elvették. Egy éve állunk harcban az agresszorral, a fasiszta Putyinnal. Kelet-Ukrajna elesik. Ott élnek, már megbocsáss, a szellemileg legalacsonyabb szintű népek, mégis hazám része. Putyin, nem is tudom már, minek nevezzem, egyszerűen nem bírja elviselni, hogy Ukrajna a közös Európához tartozzon. Nem enged bennünket elszakadni, végső célja a nagy Szovjetunió visszacsinálása. Ne tudd meg, hogy a többi népek, a moldávok, a baltiak, a déliek mennyire rettegnek ettől.
Ki gondolta volna akár tízegynéhány évvel ezelőtt, amikor Harkovban nálad jártam, vagy pár éve, amikor Szentendrén, később nálunk, meg Hévízen találkoztunk, hogy Ukrajnában háború lesz, kérdezem. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Mára semmi sem ugyanolyan. Ljuda szerint Harkov sem, bár a várost a harcok még nem érték el, de a városban az elszórt összetűzésekben négyen már meghaltak. Ahogy mondtam, semmi és senki sem ugyanolyan. Öcsém és családja Moszkvában, egyáltalán a moszkvaiak 85%-a helyesli Putyin politikáját. Félnek a közvetlen szomszédságukban Európát tudni. A propaganda Európa-ellenességet harsog. Az ellenzéket ellehetetlenítik. Hallottad, hogy egy híres ellenzékit a minap meggyilkoltak. És ezt a Putyint fogadta a ti Orbánotok. A szlovákok, a csehek, a lengyelek, senki sem áll szóba vele, a magyarok igen. Tudom, hogy nincs ehhez semmi közöd, nem tehetsz róla, mégis fáj, magyar barátnőm vagy negyven éve.
Idén nem találkozunk néz rám merőn, majd sajnálattal a szemében. Minden pénz kell. Az élethez kell. A túléléshez. Az árak iszonyúan fölmentek, sokkal kevesebbre futja, minden nehezebb. Nem könnyű az életünk. Most meg Ljosa és Andrjusa is beteg, kész kórház a lakásunk, képzelheted.
Kérdezi, hogy vagyunk. Anyámról tud, tudja, hogy "öt perccel" van a halála előtt. Az otthoni kórházat én is ismerem. Tudom, mondja, látlak, hallom a hangodon. Neked sem könnyű, Pannulja, teszi hozzá egy kesernyés fél mosollyal a szája szögletében. Ne tűnj el hónapokra, kérem. Tudom, nem is akarom, de a fáradság, ez az iszonyú esti fáradság, meg a reménytelenség és a kiúttalanság érzete, és a fiúk sem mindig segítenek a műszaki kapcsolat felélesztésében.
Nézem régebbi fényképeinket. Egy teljesen más világban készültek, mint amilyenben Ljuda most Harkovban él.