Anikó túrófánkja édes tejföllel

Minden titok. Titok, hogyan csinálja, hogy a túrófánk túró is meg fánk is. Az is titok, miképp lesz belül lyukacsosan ruganyos úgy, hogy nem használja a keléshez általában elengedhetetlen alapanyagot. Egyáltalán nem titok, hogy rugalmas gumit előállító gumigyár területén működő étteremben nem fekete, de nem is szürke Anikó túrófánkja, hanem aranybarna burokba zártan fehéres, tojástól enyhén sárgás. Hófehér édes tejföltóban lebegtek ma a maroknyi túrófánkok a tányéromon. Azt gondoltam volna, hogy Anikó babgulyása után, mely derekasan meg volt rakva minden jóval, ehetővel, gazdagon füstölt sonkával, zöldséggel, nem fogok tudni már megbirkózni a négy túrófánkocskával, emlékezetem szerint még keveselltem is.
Azután bele vágtam, neki vágtam Anikó túrófánk bólyáinak. Fokozatosan adták meg magukat, tárták föl apróbb-nagyobb berkeiket, zegjeiket meg zugjaikat az elasztikus tésztafalak között. Mintha sóhajtottak volna Anikó túrófánkjai, miközben a kés-villa összehangolt mozdulatai alatt megnyíltak. Nem fájdalmasan, inkább megkönnyebbülten, akkor most megeszel bennünket, mormolták elhalóan, megkapod testünket, mely túróval elegy tésztával arányos, tied lesz lelkünk, mely falaink pórusain keresztül lényegül át.
Az ember akár ilyesmi gondolat- és érzettársításokat is kölcsönözhetett volna Anikó túrófánkjának annak fogyasztása közben, s hogy így volt-e vagy sem, nem töröm rajta fejem. Az viszont biztos, mikor az utolsó fánkmorzsa is letűnt a bendőmben, azon nyomban újrakezdtem volna a tejfölbirkózást a barnácska túrófánkpamacsokkal a porcukrosan édes tejfölű tóban, az újabb tobzódást és gyönyörködést alakban, állagban, ízekben Anikó túrófánkjaiban ma, a hétvége előtti pénteken. Remélhetően nem kell kivárni a 3 eF-et jövő ilyenkorra: Februárt, Farsangot, Fánkot, mely túrós és az Anikóé.

Fényképekkel lepett meg a blog, és azon belül is az ételélmények egyik nagy kedvelője. Ararat messzi ege alól köszönöm meg neki.