Meleg kézzel adni

Autóztunk a késő délutánban. Beszélgettünk mindenféléről. Családról, gyerekekről, milyen lesz az idő, ki mit fog csinálni a hétvégén. Észrevétlenül repülnek ilyenkor a külső táj mellett a percek, a háttérzene sem hiányzik. Szóba kerül anyám, aki mostanság úgy adja szét értékeit, mint aki már végrendelkezik. Váratlanul megszólal útitársam: anyósom szokta mondani, hogy meleg kézzel kell adni. Soha nem hallottam a mondást, mégis azonnal megértem. Addig kell adni, kicsit ezt, picit azt, szeretetet, odafigyelést, barátságosságot, mosolyt, amíg él az ember. Utána meg már minek.