Aki szeretne egy örökre emlékezetes színházi előadást, egyedülálló alakítást, akkor annak melegen ajánlom, nézze meg A vágy villamosát a Pesti Színházban Eszenyi Enikővel Blanche Dubois szerepében, nem bánja meg. Kit érdekel, hogy mit és kit ajánlok melegen. Kit érdekel, hogy milyen színházat és szerepalakítást tartok értékesnek. Véleményem egy a sok közül.
Estére igyekszem hátrahagyni a napi puttonyt, letenni a terhet és viszonylagos könnyűséggel, nyitottan a befogadásra beülni egy-egy színi előadásra. Ám bármennyire is szeretném, nem tudok teljesen kilépni önmagamból, mindennapjaimból, tökéletesen eltekinteni önmagamtól, mintegy objektíven és nagy általánosságban szemlélni egy-egy színházi élményt. Eszenyi Enikőnek Blanche-ként sikerült észrevétlenül, egyszersmind deklaráltan úgy magával ragadnia, hogy teljességgel megfeledkeztem kínzó problémáimról. Természetes volt sokszínű, többrétegű, bonyolult szerepében. Alakította a félresiklott Blanche-t, aki mintegy új életet kezdeni érkezett húgához. Hátra hagyta elrontott múltját, a vidéki várost, amely kikezdte, volt kapcsolatait, bűnös viszonyait, s úgy gondolta, hogy otthagyta egyszersmind könnyűvérűségét is, amely házasságának tragédiájából eredt. Az új helyen, a nagyváros valóságában azonban egyre ütközni volt kénytelen finom, kultúrált, intelligens, olykor meghasonlott énje a helyiek életvitelével, közlekedési módjával, nem egyszer unintelligenciájával, melynek eredményeként elő-előtüremkedtek múltjának foszlányai, egykori könnyűvérű viselkedésének jelei.
Hiába vágyakozott valami jobbra, felemelőre, könnyebb életre, megalapozott tőkével rendelkező férfi biztosította gazdagságra, a valóság, húga férje, Stanley és környezetük ridegen rántották vissza álmodozásaiból, vágyaiból a realitás talajára. A vágy villamosával, amellyel érkezett, vágyai egyben tova is szálltak. Az amúgyis gyenge idegzetű, érzékeny Blanche, aki a valóság elől eleddig az alkoholba menekült, a végére a rideg tények, a kiúttalanság elől, vágyainak mintegy a zsákutcájából egyre jobban bomló agyával az őrületbe siklik át.
Eszenyi Enikő abszolút meggyőzően, a maga természetességében alakította az előkelő modorú, álmodozó Blanche-t. Zseniálisan játszotta az iszákos Blanche-t. Elhittem neki Blanche őrületeit. Úgy csapongott ide-oda Blanche jellemének különböző síkjai között, mint aki egész életében maga is valami hasonlót élt volna meg. Félelmetes volt szerepátélésének őszintesége, mélysége, önkéntelensége, eljátszásához szükséges fizikai és lelki ereje, amelyre - megkockáztatom -, nem minden színésznő lehet képes.
Nagy Enikő (Stella), László Zsolt (Stanley), Pindroch Csaba (Mitch) alakították kiemelkedően a további főbb szerepeket a Tordy Géza rendezte darabban, mely számomra elsősorban és mindenek felett mégis a fantasztikus és zseniális Eszenyi Enikő Blanche-a miatt marad mindörökre emlékezetes, egy életre szóló élmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése