Születésnap mára: Márta

Szép napunk van, mondom a telefonba, amikor meghallom végre a hangját. Szép napunk van, mondja, már ki is sütött a nap. Nálatok süt?, kérdezem. Persze, már kinn van a kertben, mondja, most is nézek kifelé a kertbe és ott a nap. Mert itt borult, a napból se közel, se távol nem látni semmit sem, mondom, amint kinézek az irodából a gyárudvarra. Amúgy szép napunk van, hiszen ma van a szülinapod, jegyzem meg, hogy végre arra fordítsam a beszélgetést, ahova eredetileg is szerettem volna. Elneveti magát egy egészséges nevetéssel, éppen azzal, ami mindig is ragadósnak mutatkozik, s egyben felötlik előttem az arca. Egészséget, boldogságot születésnapodra, maradj meg olyannak, amilyen vagy, mondom fel automatikusan a "leckét". Az én koromban, már el kellene felejteni a születésnapokat, mondja a rá jellemző lemondással, öniróniával elegy szarkazmussal. Mire az egészséget, a boldogságot, a szép napot emlegetem újra meg újra, mint akinél a lemez ezen a napon, a számára igenis oly gyönyörű napon itt állt és akadt volna meg.