Egri Bikavér

Az az igazi, hidd el nekem. Vörös legyen, bordóba hajló mély piros és folyjon. Az Egri Bikavér éppen ilyen. S ha lehet, legyen az üvegen három plecsni is. Nem tudni, mi van rá írva, de biztos valami magasztaló és tömjénező, valami dicsérője a nedű rendkívüliségének bizonyos megmérettetéseken. És tényleg finom, csak úgy itatja magát. Velem. Észre sem veszem, amikor másodszorra is megtelítődik a poharam. Lötykölöm a vért a boros pohárban. Versenyt futnak egymással a vérerek a pohár oldalán, soha véget nem érő röpte. Ilyenkor látni csak, mennyire piros is az egri bika vére. És finom. Már amennyire egy bor finom tud lenni nekem. Láttára nem fut össze a nyál a számban, a fél savanyúságára inkább összeugrik. Húzódik az ízlelő bimbó, menekül a jóérzés, szűköl a szomjúság. Mégis iszom. Nyelem, egyre nyelem, mintha ezen múlna, átjutok-e a korttyal a következő percbe. És jól érzem magam tőle. Észrevétlenül lopakodik belém a béke, az eszeveszett nagy, mindennel és mindenkivel kiegyező béke. Ide-oda pörögve szánkázik le a bor a nyelőcsövemen, ütközik neki a gyomromnak, neki veti a hátát a gyomrom falának, megül benne, szétterjed a katlanban, és azt mondja, most legyen ez egy darabig így. Miért is ne. Nincs, mi gátat szabjon neki. Előtte a rántott hekk már tovaúszott, mögötte pedig nincs, mi a maga fajsúlyosságában kövesse. Úrnak érzi magát a vörös a bendőmben, úgy is viselkedik. Átveszi a hatalmat az érzékszerveimen, az értelmemen. Nem csuklik, nem botlik, csöndben danolászik. Mire észreveszem, hétágra emelkedik bennem a jókedv, tótágast áll az eszem. Olyanokat látok és mondok, amit eladdig sose nem. A világ rózsaszínbe öltözik. Férjemet szebbnek látom nagy vaksiságomban. Most aztán olyan bolond dumák jönnek, mint még soha. Beszakad a viselkedés, illem, ész, átveszi bennem a parttalanság, az agyatlanság, az eszetlenség, a soha nem látott humor az uralmat. És jó, olyan jó ez a szivárványos állapot, amely a józanság és a józatlanság határán lengedez. Téged is szépnek látlak. Olyan valakinek, aki velem élte volna mindezt meg, ha adtam volna ebből a három plecsnivel kitüntetett Egri Bikavérből. Ha megkínáltalak volna. De nem. Mind megittam. Így jártam. És te is.