Micimackó nem alszik

Értem én, még egy ilyen csekély értelmű medvebocs, mint Micimackó is érteni vélem ezt a nagy akarást: menteni kell, ami menthető. Én, mondjuk a mézes csuprokat és azonnal. Na jó, A Céget: a sok belefeccölt tőkét, eszközt, anyagot, elgondolást, terméket, know-how-t, projektet, emberi állományt, amelyet direkte hagytam a felsorolásban utoljára, mert még az eszembe jutott csak úgy kutyafuttában Malacka felé haladtomban, amikor azt a minél inkább havazik, annál inkább hózik-as nótát dudorásztam. Amúgy meg hányavetin is kezelik az embereket, és különben is könnyen pótolhatóak. Jönnek, mennek, mint én az erdőben ide meg oda, egy jó része marad, mert nem tud szegény mit csinálni, ha egyszer emide tette föl az életét, ha nem is a teljeset, és közben azt hiszi, hogy ez a kóceráj az övé. Tud ilyen érzése lenni az itt dolgozónak, amolyan félig-meddig tulajdonosi szemlélet, amikor is keresztülmegy és szertenéz a birtokon, legelteti a szemét gépen, anyagon, emberen, rendetlenségen, szemeten, és közben azt mondja nem kevés büszkeséggel magában: kicsike is, csúnyácska is, Chocito, nem egészen ilyennek képzeltem, mégis az enyém. Pedig dehogy. És mégis, én például szeretem az odúmat. Csak azt nem szerettem, amikor a Nyuszinál a nagy evés után beszorultam az ajtajába és se ki, se be. Jaj, azt a több napos átkozott fogyókúrát bírnám feledni, arról nem is beszélve, hogy Nyuszi fregolinak használta a tappancsaimat. 

Csak az a dagadozó érzés a dolgozóé, hogy benne van, ide tartozik, például a Nyuszi is itt van az összes üzletfelével, Malacka, a Füles, a Tigris is, és persze szereti ezt a tetves céget, teszi a dolgát már annyira, hogy kifordítja magát belülről kívülre, lassan az árnyékán is túllép, hogy menjenek, javuljanak a dolgok, jusson elég méz a mézes bödönbe minden napra, aztán mégis mi van.

Mintha örökké próbálgatná a cég, hogy bírja-e még ezt is, meg azt is, meg amazt is, egyáltalán meddig bírja az egyszeri barom. Bírom én még, mint Micimackó, meg más is, csak azt nem tudjuk igazándiból, hogy mi lett kigondolva a NAGY megmentésre, a HATALMAS megmenekülésre, van-e valamiféle központi elgondolás, és ha volna is, erdő szerte nem hallani róla. Lehet, hogy nincs is? Emlékszem, hogy megvolt nekünk a Malackával a tervünk az Északi Sark felfedezésére, sokat is kellett trappolnunk érte a hóban. Erre mondja másnap hahotázva a Róbert Gida, aki akkor egy fán ült éppen, hogy nem értette, miért járjuk körbe a fát már harmincadszorra. Nekünk ilyen tervünk volt, de legalább volt.

Amúgy nem tudom, hogy mi történik ma, és mi lesz holnap, és lesz-e egyáltalán holnapután.  Azért azt jó volna tudni, hogy ha így meg úgy dolgozom, és még ráteszek több lapáttal, meg az eddiginél sokkal jobban húzom az igát a többiekkel, már a szombatunk meg a vasárnapunk sem egészen a miénk, akkor meddig az addig, mikor lesz az alagútból kijövés. Erre hallom valahol, hogy még alagút sincs, nemhogy annak vége. Azt nem mondom, hogy szívesen ásnék egy alagutat, amikor jobb itt nekünk fenn. Világos van, sokszor meleg, néha hideg, és látom, ki a barát és ki nem, a fő, hogy méz legyen, egy csekély értelmű medvebocsnak már csak ilyen egyszerű a gondolkodása, már bocsánat.

Ülök itt hajnalban, s ahelyett, hogy jól kialudnám magam másnapra, mert kell Micimackónak is az a nyüves erő meg állóképesség, de főleg normális hangulat kell, meg dudorászás, a közös cégen, ezen a hatalmas Pagonyon, az összegyűlt problémákokon (így dupla többesszámmal) töröm a fejemet szanaszéjjel. Már ha ezt a kobakot fejnek lehet nevezni és gondolkodásra lehet használni.

Mert az igaz, hogy mint Micimackó, sem nem semmilyen messziről jött tanácsadó nem vagyok, sem nem magasra jutott vezető, akkora óriási eszem meg pénzem sincsen, meg rálátásom sem az egészre, mint esetleg nekik kellene hogy legyen, de  azért azt tudom, hogy a csöppnyi szívem meg a lelkem és a csekélyke tudásom is a helyén és a cégben, az utolsó szöget is jól ismerem ebben a kócerájban, de legalábbis az Erdőben, benne van nem a napi nyolc órája, hanem már a fél életem, velem és barátaimmal igenis lehetne még többet kezdeni. Ha a tervezésben, a hogyan tovább-ban a Százholdas Pagonyban, a NAGY kilábalásban Micimackót és a többieket számba vennék, de legalábbis Mackó, Malacka, Fûles, Nyuszika, Tigris számba, különösen egy nagyon Valaki, aki nemrég jött vissza a Pagonyba, és nagyon jól tudja, hogy róla van szó.

Ha nem most. Mikor? Egy Micimackó sosem akar nagyon türelmetlennek látszani, csak egy kicsit. Azt meg lehet.