Fiam, az okostojás

Drága anyucikám, a tegnapi filmet tökre szeretted volna. Az tuti. Az ARD-én, a német egyes csatornán volt a pénteki film. Emlékszel, hogy mindig alig vártuk a pénteket, az ARD-én a klassz kis filmjeikkel. Romantikus vígjátékok voltak, a kedvenceink, de mégis valami plusszal, ami értékesebbé, sokkal élvezhetőbbé tette őket a szokványos filmeknél. A tegnapi Fiam, az okostojást nagyon bírtad volna.Te biztos tudtad volna, hogy zseni-gyerekét egyedül nevelő anyát Alwara Höfels játssza, akit más filmekből csak látásból ismertem. Maximilian Ehrenreich hozta a zseni kis srác alakját, aki agyilag, intelligenciában, érzelmi világban messze megelőzte kortársait, tanárait. Felnőtteket meghazudtoló módon nyilatkozik az élet dolgairól, fejti ki az álláspontját, s kelti ezáltal egy különleges, különc fiú képét. Egy keleti srác váratlan és kéretlen barátsága nyit utat a többiek felé. Egyébként anya és fia a mindennapokban való szövevényes, bonyolult kapcsolata viszi a prímet a filmben a két főszereplő tüneményes játékával. Ismételten és már ki tudja hanyadszorra bizonyosodhatunk meg arról, hogy egy egyszerű buszsofőr anyának és zseni-fiának is lehet -a napi kisebb-nagyobb csetepaték mellett - kiegyensúlyozott kapcsolata, ha az a szereteten alapul. Márpedig ez nagyon kijön Alwara és Maximilian között. És mi a fenére másra lenne szükségünk, mint a szeretetre. Ugye, drága anyucikám?