2017. szeptember 2., szombat

Csak az a...

Csak az a folytonos görcs a gyomor tájékon ne volna, hogy valami nem jó vagy hiányzik, ami miatt ez vagy az nem megy, és valaki lekiabálja a fejünket, de legalábbis olyan érzetet kelt, hogy utolsó kis megtűrt senkik vagyunk, jószerivel semmire sem jók.
Csak ne bújna meg bennünk az örökös félelem a mától, a holnaptól és az azutántól, leszünk-e még.
Meg az a sok rácsodálkozás ne lenne, amikor ezt halljuk és azt, innen meg onnan, hogyan is képzelik napjainkat nagyjaink, holnapjainkat, és az azutánt, meg a saját felelősségüket a közért.
Csak az a rengeteg furcsaság ne volna, amit inkább nem értünk, mint értünk, hogy hogyan, mivégre, merre. És biztos, hogy arra van az előre?
Csak az a temérdek sok név ne volna már leírva, egyre bővülve, az elmentek, a kirúgottak, a felmondottak sűrűn teleírt könyvében. Érzékenyen, fájón lüktető történelem, végeláthatatlan sor a teljesség igénye nélkül: Ákos, Pisti, Zoli, Gábor, Feri, Andris, Józsi, még egy Zoli, Fanni, Miki, Julcsi, ki még, ki még, sokan még. Merre jártok ti, "régi játszótársaim"?
Csak az a bizonytalanság ne lenne, a kontúrtalanság, a megfoghatatlanság, a ködösség, a ki mi tud, ki tudja egyáltalán, hogy mi lesz, s ami lesz, lesz-e, és úgy.
Csak az az oszd meg és uralkodj ne lenne, mely mételyez és mérgez, valakiknek mégiscsak kedvez.
Volna helyette inkább valamiféle összetartás, egy ladikban evezés, önvédelemből is egymásnak feszülés egy irányba való tartással.
Volna csak az a remény, az az optimizmus, az az eltökéltség mindenfelé és mindenütt, kivétel nélkül minden szinten.
Lenne az a búvópatakként megbúvó, sokszor kitörni kész és ritkán kitörő felhőtlen, ragadós, mindent elsöprő jókedv és nevetés, ami kell, mert kell, mert csak, mert nélküle nem jó, vele meg észrevétlenül és óhatatlanul minden könnyebb.
Jó volna az a bizonyos egyenes derekú tartás, meg büszkeség helyre, társaságra, értelmes munkára, mert amúgy - tudjuk jól -, jó kis hely, minden adott, mi szükséges, csak kicsit-nagyon össze fog kelleni eszkábálni.
Csak az a... mi is kellene hozzá? És mikor?

1 megjegyzés:

  1. könnykicsaló,szívszorító igazság...azok számára akik átélték,élik és még ott vannak és megtürik a jelen állapotot.

    VálaszTörlés