Még ismerősek a keretek, oszlopok, olykor rogyadoznak már.
Szembe nézek, Editet látom, örök vidámság, a mélyben ott a sok más, kész céges történelem. Véletlenül Csillába botlok, hatalmas oszlop, biztos lehetek, hogy ott van, amikor hozzá fordulsz, akkor történik is valami, humora fanyar, mögötte mély érzések. Feri megkerülhetetlen, másfél kilométerről idáig hallatszik öblös hangja, vaskos humora. Tibi hajnalanta beköszön, megereszt egy röpke történetet, megnevettet. Kingi, a kiegyensúlyozott, a majdnem mindent tudó, kétségek között hányódónak kiutat mutató, örök optimista. Gábor szemüvegén komolyan rád néző pillantásában mindig ott a két ellenpólus, az önmagunk komolyan vevésének, ugyanakkor kinevetésenek képessége. Ferikére az örökös rohanásában, túlterheltségében egy-két szóból is mindig számíthatsz. A sok Tiborok másikába botlasz, amikor itt kint belépsz a bejárati ajtón, mintha még tegnap ott ült volna, amikor elmentél, és már ott van, amikor másnap hajnalban beérsz, a soha ki nem halók fajtájából. Heni bent tartja az egyik frontot a három műszak közül, jól néz ki, hangja harsány, mondatai mázsásan hullanak, szavaiban ősöreg bölcsesség, humora a gondtalanból hajlik a bölcsén át az egyre keserűbbe. Bori hol itt, hol ott, szemmel szinte lehetetlenség követni, emberek körüli termelési ügyek kelj-fel-Jancsi megoldója. Andris, a megbízható, lelkiismeretes, terhelhető, az őszinte Andris még van, talán egy hónapig, s ott véget is ér, hacsak nem történik valami már-már csoda. Másik Heni, Dóri - három embernek is sok - munkáját végzik túlórában, olykor hétvégén is, hogy bér legyen, szabadság, elszámolások, etikettek, gyártási tervek, munkaruhák, be- és kilépők követése, ki tudja még mi minden a csöndes dolguk. Lajos, saját kifejezése szerint, még régi anyagból van gyúrva, azaz egy nagyon is érző, gondolkodó, hús-vér valaki, akinek nem mindegy, hogy mennek itt a dolgok. Zsoltinak, a szinkronhangúnak sem büdös a munka, belead apait-anyait. Niki úgy hozza a formát hat órában, ami másnak nyolc órában sem jönne össze. Szotyiból, tudását, folyamatismereteit, munkabírását, munkavégzését, megbízhatóságát, keresetlen őszinteségét tekintve, több is elkelhetne. Miki még van, mindjárt volt, az autóipar feneketlen gyomra könyörtelenül falja fel a jófajta, értékes embereket. Lacika csöndben végzi a dolgát, belül örlődik. Krisztián küzd az emberi-tárgyi-folyamat elemekkel, egy valamiféle Sancho Panza hiányzik fentről mellőle.
Az ember agya egyik helyről, egyik emberről röpköd a másikra, hogy mérföldköveknek, oszlopoknak számító embereket - mutatóba legalább - felsoroljon, emléket állítson nekik akkor, amikor még vannak, ill. amikor mindjárt nincsenek. A teljesség igénye nélkül emberek, akik a céget alkotják, neves-névtelen százlábai, fejei, lelkei, szívei.
Színesek, részben elnyűhetetlenek, gondolkodóak, érzők, beleérzők, elégedetlenek, a fejlődésért vitatkozók, útkeresők, tanácstalanok, elképedők, elkeseredettek, örök reménykedők, kiirthatatlanok, törékenyek, védtelenek, tudással vértezettek, lojálisak, őszinték, lelkiismeretesek, magukért, másokért kiállók, bonyolultak, korántsem egyszerűen megismerhetők és kezelhetők.
Egyáltalán nem könnyű velük. Mégis csak velük lehetséges.
Vigyázni kellene rájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése