Úgy szahar, ahogy van. A polcok tele vannak. Kevés van vagy sok van vagy egyáltalán nincs. Nem lehet tudni, hogy mindenből van sok vagy kevés vagy csak úgy tűnik, hiszen annyiféle anyagnak kellene amúgy egyszerre lennie, hogy azt ép ésszel fel sem lehet fogni, s amelyek méretűket tekintve lehetnek picik, kicsik, közepesek, nagyok, egészen óriásiak is.
Mindenesetre tele vannak a polcok. Hogy mivel?, ki tudja. Merthogy egyféle cucc nem is egy helyen van. Ami normális esetben azt jelentené, hogy a lisztnek mindig a polcnak ezen a részén, a cukornak a másikon, az olajnak pár sorral odébb, a rizsnek, egyéb összetevőnek, mint paradicsomnak, fűszereknek, stb. más polcsorok polchelyein kellene lenniük. Ezek után egyáltalán nem csodaszámba menő, hanem mindennapos jelenség, hogy a lisztet minimum három helyről vagy többről szedi össze az ember, de a raktáros mindenképp. Azelőtt ő vagy valamelyik másik raktáros kolléga rakhatta oda. Ott volt hely. Ez ilyen egyszerű. Itt van az első üres hely, hát ide rakom, gondolhatta, amikor például újabb liszt érkezett a raktárba.
Olyanra, hogy kijelölt, dedikált raktárhely ugyanazon terméknek, előre kiszámított kábé mennyiségben - ugyan, ki emlékszik erre az ötletre és valamikori megvalósulására már? Pedig nem is olyan régen, mára kellemes múlttá avanzsált időben, igenis létezett valami ehhez hasonló. Furcsa is volt gyorsan -, akár a fejekben rögzült tudás, emlékek nyomán -, megtalálni szinte azonnal a rizst, a kolbászt, de még a paradicsomot, a paprikát is, amikor egy kiadós lecsót rendelt a vendég. Nagy általánosságban elmondható volt, hogy a liszt a liszt mellett volt, a cukor a cukor mellett, de még az olyan apróság is, mint az újonnan beérkezett köménymag is a régebbi köménymag mellé került, a sóról, piros paprikáról, fekete borsról nem is beszélve.
Talán nem árulok el nagy titkot, hogy a rendben egyszerűbb volt a keresés, de még a készlet is jobban volt átlátható. Az olaj fogyása, például intő jel lehetett a beszerzőnek, hogy idejében töltse fel az olajkészletet, különben nem lesz belőle elég egy nagyobb mennyiségű rántott hús sütéséhez. A rendben - a fene sem tudja, hogy miért - , de egyszerűbb volt annak is a fölmérése, hogy egyáltalán minden megvan-e a rántott húshoz: liszt, tojás, morzsa, olaj, meg hús, vagy esetleg, ha valami hiányzik, és nem jön be időben a hiányzó összetevő, akkor ne inkább túrós pitét süssünk-e, ha egyszer ahhoz van meg az összes hozzávaló. Igaz, hogy a rántott hús és a túrós pite mindössze abban egyeznek, hogy mindkettő étel és jólesőn telíti a gyomrot, mégsem hoznám őket közös nevezőre, fogyasztanám azonos kedvvel ugyanabban a szerepkörben csak azért, mert mindkettő ehető és finom.
A beszerző tehát rosszul dolgozik. Mint láthattuk, nem tart rendet a kamrájában. Meg aztán túl sok lisztet rendel. Akkor jön be ui. például a következő nagyobbacska liszt szállítmány, amikor még ott a régi. Most az édes mindegy, hogy a liszt gyártó szerződés szerint csak 22 tonnánként szállítja a lisztet, a beszerző egyéb anyagoknál sem tart mértéket. Nem tudja példának okáért napra pontosan kikalkulálni, hogy éppen akkor jöjjön be a következő cukor szállítmány, amikor a cukor készlete egy-két napos biztonsági szintre zsugorodott.
Pedig adva van neki egy számítógépes rendszer. Láthatja benne az anyagokat, anyagonként az összes statust, jelen és jövőbeli műveleti sorokat. Számba veheti például, hogy rizsből mennyije van, és az a mennyi hol mindenfelé található. Az nem lehet probléma, hogy ennek a fele sem igaz, ill. legalábbis sokszor nem igaz. Ugyanakkor a műveletsorokban az is a szájába van rágva a beszerzőnek, hogy ma 280 kiló rizsköretet szeretnénk főzni, holnap 360 kiló rizses lecsót, holnapután pedig 170 kiló rizsköret kell megint a nagyérdeműnek, és a beszerzőt még véletlenül se akadályozza a beszerzéstervezésben, hogy múltbeli dátumsorokban elkészült, de leginkinkább el nem készült rizsköretek fogyasztják virtuálisan a rizskészletet. És az egyszeri, élelmedett korú beszerző azon se akadjon fel, ha a számítógépes program arra akarja rávenni, hogy 23500 kiló rizst szerezzen be holnaputánra, mert éppen arra az egy napra várhatóan akkora mennyiségű rizsköretre lesz szükség a befutó vietnámi delegáció ellátására. A beszerző fejében pedig mindeközben meg kell lennie annak a biztos tudásnak, hogy a számítógép csak tréfál, hiszen dehogy kell annyi rizst ilyen gyorsan berendelni, hiszen nincs az a vietnámi delegáció, amely gyomorrontás nélkül ennyi rizst egyben el tudna fogyasztani, egyébként főzés sem lesz, az egész egy nagy kamu, és a vietnámiak sem tudják, hogy jönniük kell.
A beszerző azon se idegesítse magát, hogy személyzeti és technikai okokból nem teljesül minden főzési program. Mert nincs elég szakács, szakácssegéd, meg konyhalány. Vagy azért, mert elromlott a tűzhely, vagy mert nincs elég meleg a főzéshez, vagy mert klímaxos a szakácsnő, aki aznap veszett össze a férjével, ezért aztán amikor mégis neki áll a főzésnek kisírt szemmel, idegesen remegő kézzel, sok félkemény rizsköretet termel, ami ehetetlen és mehet a kukába. De az is lehet, hogy azért nem teljesül rendesen a főzési program, mert nincs meg valamilyen összetevő. Hibádzik például a paradicsom, márpedig paradicsom nélkül a maradék összetevőkből nem lesz lecsó, és a lecsó, mint főzési program elmarad.
A beszerzés hálás téma és a beszerző pedig örökös célpontja egy olyan kiváló munkafeltételeket biztosító cégnél, mint a miénk. Hiszen polcok vannak. Kicsit szűkek ugyan, meg egy részük túl magasan van, a polcmagasságok meg nem igazán passzolnak a megszokott beszerzési összetevők csomagolási méreteihez, de ez kit érdekel, majd a raktárosok és a beszerzők megoldják. Kevés a hely a szlalomozáshoz targoncákkal, na és, nem versenypálya ez, kérem. A beszerzőknek meg - ahogy a fentiekben leírtuk - patikamérleg pontosságú számítógépes rendszer áll a rendelkezésükre, amelyből csak ki kell sasolni, hogy mi mindenből mennyinek kell itt lennie, vagy mikorra érkezzen be, amikor az előző adag éppen el akar fogyni.
És a munkakörülmények sem lehetnek olyan zavaróak. Mert ugyan kit zavar az a néhány légy a monitoron így nyáridőben, a beszerző legalább nincs egyedül, amikor a kollégák a szobán kívül ügyintéznek. És az a kis nap sem zavarhat, ami besüt az ablakon és éppen a monitorokra süt, egy valamire való beszerzőnek így is jól kell látnia, hogy amit a gépen lát a készleteivel, úgy mint rizs, liszt, cukor, stb., valamint főzési, sütési programokkal, mint rizsköret, lecsó, rántott hús, túrós pite, stb. kapcsolatosan, alig igaz belőlük valami.
Egy biztos, hogy a beszerzőt mindenkor mindenért szidni lehet, minimum azért, hogy hol így, hol úgy áll a sapkája, sehogyan sem jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése