Sándor Erzsi Diurnusról

"Úgy képzelem, hümmögött volna a bajsza alatt, féloldalra kacsintott is volna kicsit, elégedetten nyugtázta volna, hogy Jókai Mór halotti leplén áll az urnája. Kicsit belegondolt volna, hogy Kosztolányinak és Krúdynak is kijárt ez az utolsó úton és bólintott volna. Igen, így van, kijár ez neki is a MUOSZ-tól, jól tették, hogy időben kivették a molyirtóból. Aztán megölelte volna Donáth Lacit, aki olyan szenvedéllyel temette, hogy egy valóságos Diurnus jegyzetet viharzott a gyászolóknak. Volt benne napi politika, keresztény kommunistaság és hétmérföldes hiány, ami már régen tapintható. Végül megörült volna az emelkedő sírhantja fölötti ágon ugráló mókusnak, aki bámulta egy ideig, de látta, hogy semmi különös, nem változik semmi az eddigiekhez képest, csak most már együtt ugrálhatnak ágról ágra, míg a világ világ. Így aztán Bodor Pál és a mókus el is tűntek az ágakon a temető belseje felé, miközben a gyászolók hordták a virágokat az immár üres sírra. A holnapi Mókus Hírmondóban már jegyzet lesz. Meg meglepetés is, amikor majd kifordítja a helyéből a jól kitaposott. mókuskereket. Mert ki fogja."

Forrás: FB, 2017.04.07, péntek