2017. április 17., hétfő

Fontana Vendégház - Tát

Húsvét előtt egy héttel, igazán nem sok az idő az elmélyült választásra, így aztán véletlenül nagyon beleválasztottunk a Fontana Vendégházzal. A hülyének is lehet egyszer szerencséje.

Ki a fene tudta, hogy a világon van Tát és benne a Fontana Vendégház. Egy biztos, ő a közelben szeretett volna kikapcsolódni, nekem meg édes mindegy volt a merre, csak el, otthonról el, ki a világba valamerre, hogy más helyen tudjam letenni nehézségeimet, gondjaimat. A közel az úgy ötven-száz kilóméteren belüli messzeséget jelentett és Tát a maga kábé ötvenkettőjével bele illett az elképzelésbe.

A Gerecse még egyenesen emelt a fényén, amely az alatta elterülő vidéket jelentette tájvédelmi körzetként, egymást követő dombokkal, lankákkal, egyre jobban kizöldülő bokrokkal, fákkal, színes virágokkal, kertekkel, széles, tág határral.

Táton a Fontana Vendégház meg amolyan meleg kuckó, biztos menedék, valóságos hazatérés a napi útonlevésekről, célirányos helyekről, bóklászásokból. Kertjében egy kis asztalnál kiülési lehetőség a dzsungel alkotta növénytengerben. Az első emeleti szobából erre a lenti dzsungelre látni, meg az egyik távoli hegyre, amely a leveleit nélkülöző fák ágain sejlik át.

A Fontana máskülönben egy fantasztikusan otthonos ház, ellátva minden széppel s jóval. A nappali akár a miénk is lehetne, ha lenne ennyi fantáziám, ízlésem, időm és energiám kitalálni, összeválogatni, összeszedni, olykor összevadászni mindent, mi egybetartozik. Tudjuk jól, ez nem is olyan könnyű mulatság, szakma is van ilyen, amely lakberendező nevet viseli.

A Fontanában - mint kiderült - , több generáció: nagymama, anya, lánygyerek hagyta fantáziája, ötletei, keze nyomát berendezésen, bútorokon, kiegészítőkön, hozzávalókon, csecsbecséken, egyéb mütyűrökön, amelyek mind-mind fennen hirdetik, hogy az ördög igenis a részletekben lakozik. Meg abban, amilyen hatással a csöppnyik és a nagyok, a Fontanát kitevő összkép az ide betérő vendégekre vannak. Rám konkrétan igen pozitívval. Olyasmi érzésem volt, hogy mindezt szívesen magammal vinném. Ide ötven pár kilóméterre, csak hazáig. Elfogadnám otthonomnak. Merthogy az: otthonos, barátságos, magába fogadó, magához csalogató. És ha egy szállás, egy véletlenszerűen megtalált szállás ilyen, akkor az már olyan rossz nem lehet. Sőt. Egyáltalán nem.

Csak ajánlani tudom minden családtagomnak, rokonomnak, barátomnak, ismerősömnek. Mint Nyuszi a Micimackóban. És nem csak Húsvétkor.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése