Egy mero rettenet, ami itt folyik. Ha fiatalabb lennek, elhuznek innen a fenebe. Minden napra jut valami felhaborito dolog. Mintha nem akarna'k az embereket beken hagyni, hogy mindig legyen valamin csamcsogni valo. Hidd el, hogy a magam reszerol is eppen elegge le vagyok terhelve, nem hianyzik semmi tematizalt iranyitas a politika reszerol. Egy kis ideje joval kevesebb politikat nezek, hallgatok, olvasok, kimelni szeretnem magam. Atmenteni egeszsegesebb lelekkel a holnapba, megmaradni jo hangulatu embernek, anyanak, felesegnek, baratnak, lassan, de nehezen sikerul.
Ez egy gyonyoru orszag amugy. Tegnap Szegeden jartunk, igaz, temetesen voltunk, de a tajat oda es vissza lattuk, a varosban egy rovidet gyonyorkodhettunk. Ismetelten megallapitottam, hogy Budapesten kivul Szeged a legkedvesebb varosom a hazamban. Imadok ide visszaterni. Gyonyorkodom az epuleteiben, a zoldjeiben, a Tisza-part hangulataban. Az ettermeit, cukraszdait elvezem, baratokkal lenni pedig kivetelesen jo. Igy egyutt stimmel az egesz. Valahogy ott tudom Szegeddel folytatni, ahol elozoleg abbahagytuk, csak picit magasabb fokon.
Mindig mas, mit meglatok, eszrveszek a szogletekben, a hajlatokban, a sarkokon, a homlokzatokon, a szinekben, a fenyekben es az arnyekokban, a szobrokon, a viragokon, az embereken, a felhokben, ugy globalisan mindenutt. Szegeden finomodnak az erzekeim. Nem is vettem eddig eszre, hogy ennyifele erzekem volna a birtokomban. Marpedig van, mert az ikszedik erzekem is mukodik, amikor Szegedre vet a sors es vetem igy-ugy magam magam.
A REOK Palotahoz minduntalan elzarandokolok, egyszeruen nem lehet kihagyni. Minek is, amikor bolondos formaival, meghokkento alakzataival, hullamaival, szineivel egyszeruen minduntalan magaba szippant. Fogva tart a latvanya, a hatas, amit ram gyakorol. Ott allok elotte, teblabolok korulotte, fotozom ezredszerre, azt erzem, hogy sohasem eleg. Csuda egy varazspalota. Eppen jo, hogy Szegeden van, nagyon jo helyen. Nincs hozza rossz ido. Alldogaltam elotte napfenyben, esoben, reggel, delben, este, a negy evszak mindegyikeben, most borongos, tunekeny napu idoben. Az epulet valtozatosan ugyanolyan gyonyoru, elakad a lelegzetem, amikor csak latom, barmennyiszer is a tarsasagaban vagyok. Egy vibralo, erzo leleknek erzem magam mellett.
Es a REOK Palota csupan egy latnivalo a sok kozul, igaz a legelsok kozott erdemes megnezesre, gyonyorkodesre, a szemek legeltetesere, a lelek feluditesere, egyaltalan feludulesre, megmartozasra valami felfoghatatlanban. Emlekezhetsz ra, s nagyon jol, hiszen te is minduntalan utba ejtetted abbol a sok alkalombol, amikor Szegeden voltal.
Ezt a paranyi elmenyt kuldom neked hetvegi elozetesnek. Hogy lesz-e me'g tobb, most megmondani nem tudom.
Vigyazz magadra es legy jo, ha tudsz!
Millio puszi:
Panni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése