A "nőügyekkel nem foglalkozom" csak a nagyon korlátolt, frusztrált emberek gondolata
Tegnap, 20:52
26 éve vagyok televíziós szerkesztő-riporter. A többi közt dokumemtum sorozatot készítettem a magyar egészségügyről, fél évig éltem a Heim Pál Gyerekkórházban és az Országos Baleseti Intézetben. 20 részes doku realityt forgattam arról, hogy nők: családosok, egyedülállók, sokgyerekesek, és elsőszülők, friss feleségek, és elváltak, eltökélt újrakezdők hogyan készülnek fel a babára, hogyan szülnek, és miképp bírkóznak meg a feladatokkal.
Voltam kétszer riporterként Afganisztánban, megmásztam a Mount Kenyát, forgattam az összes földrészen a legszegényebb, és a leggazdagabb negyedekben is. Soha senki sem kérdezte meg, miért egy nőt küldtek, és mi van közben a gyerekekkel.
A velem élő férfiak sem kérdezték meg tőlem soha, hogy miért csinálom. Legutóbb a csapatommal sok esetben bántalmazott, elhagyott, megalázott emberek családját kerestük.
Két gyerekem van. Egy felnőtt lányom és egy óvodás kisfiam, akiket kozmopolitának, nyitottnak, elfogadónak, önállónak, motiváltnak próbálok nevelni, és nem hagyom, hogy bármiféle gyűlölködő propaganda hasson az agyukra. Tettem-teszem ezt az édesapjaikkal teljes egyetértésben. Voltam gyereket egyedül nevelő anya, és voltam-vagyok feleség is, meg tévés gyakornok, mezei riporter, kisfőnök és nagyfőnök a tekintélyes férfiak között. Szeretem a pasikat!
Szeretem a társaságukat, a barátságukat, szeretek együtt dolgozni velük, szeretek főzni nekik, szeretek gondoskodni róluk, szeretem, ha gondoskodnak rólam, és még sorolhatnám mi mindent szeretek együtt csinálni velük. És hiszem, tudom, hogy a "nőügyekkel nem foglalkozom" az csak a nagyon korlátolt, frusztrált, a magyar sötétablakú házakba évszázadok óta befészkelt emberek gondolata.
Az olyan házakban mondják ezt, ahol a gyerekek és a nő is fél, amikor apa hazajön, mert apa boldogtalanul erőszakos, ez tölti el öntudattal. De én nem ilyen családban nőttem fel! Büszke vagyok a holocaust túlélő, hat nyelven beszélő nagyanyámra, az őt mindig támogató szuper intelligens, volt munkaszolgálatos, később üzletember nagyapámra, a multicéget vezető anyámra, a World Press díjas fotós apámra, a szorgalmas és törekvő lányomra, a semmiből prosperáló céget alapító férjemre, a megrögzötten bátor, menekültekkel foglalkozó volt férjemre, és majd egyszer biztos büszke leszek a kisfiamra is. Ez a lényeg.
"Nőügyekkel" pedig mivel kell, igenis foglalkozom.
Hadas Krisztina
A velem élő férfiak sem kérdezték meg tőlem soha, hogy miért csinálom. Legutóbb a csapatommal sok esetben bántalmazott, elhagyott, megalázott emberek családját kerestük.
Két gyerekem van. Egy felnőtt lányom és egy óvodás kisfiam, akiket kozmopolitának, nyitottnak, elfogadónak, önállónak, motiváltnak próbálok nevelni, és nem hagyom, hogy bármiféle gyűlölködő propaganda hasson az agyukra. Tettem-teszem ezt az édesapjaikkal teljes egyetértésben. Voltam gyereket egyedül nevelő anya, és voltam-vagyok feleség is, meg tévés gyakornok, mezei riporter, kisfőnök és nagyfőnök a tekintélyes férfiak között. Szeretem a pasikat!
Szeretem a társaságukat, a barátságukat, szeretek együtt dolgozni velük, szeretek főzni nekik, szeretek gondoskodni róluk, szeretem, ha gondoskodnak rólam, és még sorolhatnám mi mindent szeretek együtt csinálni velük. És hiszem, tudom, hogy a "nőügyekkel nem foglalkozom" az csak a nagyon korlátolt, frusztrált, a magyar sötétablakú házakba évszázadok óta befészkelt emberek gondolata.
Az olyan házakban mondják ezt, ahol a gyerekek és a nő is fél, amikor apa hazajön, mert apa boldogtalanul erőszakos, ez tölti el öntudattal. De én nem ilyen családban nőttem fel! Büszke vagyok a holocaust túlélő, hat nyelven beszélő nagyanyámra, az őt mindig támogató szuper intelligens, volt munkaszolgálatos, később üzletember nagyapámra, a multicéget vezető anyámra, a World Press díjas fotós apámra, a szorgalmas és törekvő lányomra, a semmiből prosperáló céget alapító férjemre, a megrögzötten bátor, menekültekkel foglalkozó volt férjemre, és majd egyszer biztos büszke leszek a kisfiamra is. Ez a lényeg.
"Nőügyekkel" pedig mivel kell, igenis foglalkozom.
Hadas Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése