Mondom anyámnak:
- Emlékszel, hogy mennyire bénák voltunk a tájékozódásban?
- Nekünk el sem szabadott volna indulnunk autóval.
- Pedig mennyit túráztunk az országban, külföldre is eljutottunk.
- Világéletemben szerettem utazni. Amikor meg nem kellett dolgozni mennem, és az unokák megnőttek már, és drága Péterem is elment, akkor mentem volna egy évben többször is valahova üdülni.
- Nem volt kivel.
- Kerestem a barátnőim között utastársat. Editék jol megvannak egymással, nemigen utaznak maguk sem. Az Erzsivel elmentem egyszer-kétszer Szlovákiába, meg az országban, az elég is volt. A Ljudmilával és a férjével találtuk meg a Weisses Rössl-t a Wörther See-nél, de ott meg ők nem akartak többet utazni.
- Így kerültünk mi össze.
- Igen. A Katival és a családjával, az unokákkal sokat voltam Olaszországban a tengerparton. Idős koromban te jöttél velem. Meg később a Zsuzsa, aki a te barátnőd, de én is nagyon megszerettem.
- És mennyit kolbászoltunk összevissza.
- GPS-ünk nem volt. A térképet te még valahogy olvastad, mégis eltévedtünk.
- Emlékszem, hogy az utat többször is a benzinkutasnál kérdeztem meg. Mikor visszaültem a vezetőülésbe megkérdezted, na és most megvan, hogy merre megyünk.
- Az első lámpánál jobbra, aztán balra.
- És tovább?
- Azt már nem tudom.
- De miért nem?
- Az úgy van, tudod, hogy amikor a benzinkutas elkezdi hosszasan magyarázni, hogyan jutok el oda, ahova szeretnék, akkor az első kanyarig még tudok figyelni. Talán a másodikig is. De utána azt érzem, hogy egy masszív, átláthatatlan, sűrű roló ereszkedik le a szemem elé, és se kép, se hang.
Erre anyám úgy elkezd nevetni azzal a csak rá jellemző ragadós nevetéssel, hogy percekig meg sem bír szólalni.
- Ezzel pont így vagyok én is. Az én lányom vagy, nem hiába.
Ekkor már ketten nevetünk. A bóklászásaink, eltévedéseink, megtalálásaink fölött nevetünk, miközben magunkat nevetjük ki, hogy a roló is mennyire ugyanúgy hullik le a szemünk előtt, amikor valaki hosszasan magyarázza a merre van az arra irányt, s zárja el a jobb tájékozódás csöppnyi sanszát is.
Drága egyetlen anyám! Születésnapodon ezzel a kis történettel, jóízű nevetésünkkel emlékezem rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése