Lovas Zoltán: Megvallom... - én is

Egy barátnőm azt tanácsolta barátilag a héten, hogy ne foglaljak állást, ne politizáljak. Nem politizálok, hanem élek. S minthogy élek, vannak gyökereim. Van neveltetésem. Volt egy közeg, ahonnan érkeztem. Voltak emberek, elsősorban a nagyszüleim, a szüleim, a testvéreim, tanáraim, akik alakítottak rajtam. Vannak emberek, akik körbe vesznek és alakítanak rajtam, de legalábbis hatással vannak rám, mert összecsengünk. Mert amikor kimondja az á-t, én tudom a b-ét, ami követi. És van vérem, ami ősidők óta velem együtt pulzál. Valamint vannak értékek, amelyek bennem vérré váltak, annyira alapvetőek, hogy ha kivágják belőlem, akkor az olyan, mintha testem egy darabját csonkolnák. Mint például a ne lopj, a ne csalj, a ne hazudj, a légy önmagad, a viselkedj úgy mással, mint ahogy szeretnéd, hogy veled viselkedjenek, a segíts magadon és az Isten is megsegít, a ne csak magadon segíts. Tudom, barátnőm segítő szándékkal, féltéssel mondta, amit mondott. Mert ma ilyen világlátással, értékekkel, mint amilyeneket én hordozok a húsommal összenőve, a véremben csordogálva magamban, az ember jobb, ha meghúzza magát, elbújik, lebukik, láthatatlanná válik, mert idomulni kell, mert ha nem, akkor könnyen az utcán találhatja magát a múltjával, az értékeivel, az értékrendjével, az általa hordozott emberekkel, célokkal, álmokkal, egyáltalán a csipszaros életével egyetemben, és akkor mondhatnák, na és mire ment vele. Úgy gondolom, hogy csak él, létezik, mert egyedül így tud.

"Megvallom kifejezetten szimpatizálok a migránsokkal. Élek-halok a multikultiért. Tele vagyok zsidó, roma, és homokos-leszbikus-transzi ismerősökkel-barátokkal. A legtöbb hazai párt és civil mozgalom első vonalával kifejezetten régóta kapcsolatban állok. Személyesen is ismerem Soros Györgyöt, akárcsak ismertem ekképpen Göncz Árpádot, és atyai mentoromként tekintek Mécs Imrére. Hosszú évek óta minden lehető és lehetetlen módon küzdök a demokráciáért, az önkény, az állami túlhatalom és a zord eszmék, meg hordozóik ellen. Kifejezetten üdvösnek tartom a szabad iskolát, a sok karitatív kisegyházat, mindenem a szabad sajtó ügye. Kezd az a benyomásom lenni, hogy ennek az államalakulatnak nem vagyok értékes polgára, sőt... no de hát mit tegyek. Ez az államalakulat azon a helyen terpeszkedik, azon fetreng, azt szipolyozza, mit az őseim is laktak, s mi ekképpen az én egy szál szülőföldem. Bölcs belátással megpróbáltam, hogy elmegyek, bolond ki magának keresi a bajt, ugye... nem sikerült. Maradtam hát...
Sokan vagyunk valahogyan hasonlóképpen. Most még így-úgy tartjuk egymásban a lelket. Aztán majd szépen, lassan minden el fog múlani. Talán lesz emlék utánunk. Nem mindegy hogy milyen..."

Forrás: FaceBook, 2016. május 21.