Utolsó napon áprilisban

Ma érkezik haza Ljuda barátnőm Harkovba, akivel kétszer sikerült Magyarországon találkoznunk, pedig a másodikat Hévízen majdnem lekéstem. Nem gondoltam volna, hogy a gondolatban latolgatott, kalkulált út kerek négy és fél óráig tart. Mondom, majdnem lekéstem a Ljudát, a közös fürdőzésre emiatt nem is került sor. Ők ui. előbb érkeztek a szlovén szállásukról a Hévízi Tófürdő elé, előbb mentek be, előbb végeztek. Mindennek ellenére sikerült egy röpke órára, az utolsó órájára megcsípnem Ljudát Hévíz forgalmas fő utcájának egyik étkezdéjének kiülős részében. És amikor már mindent veszve éreztem, találtam rá a fő utca sarki fagyizójánál, mentünk át egy bájzliba, ültünk le a kihelyezett asztalokhoz és beszélgettük végig azt a kis időt, amennyi alatt az előzőleg villámgyorsan összeválogatott főételt elfogyasztotta. Ennyi volt a második, egyben utolsó találkozásunk Magyarországon, mely a búcsúzáskor érdekes módon nem viselt meg annyira, mint amikor az ezt megelőző alkalommal Pesten elváltunk egymástól. Jövőre is lesz vele itt valahol, vagy a közelben találkozás, folytatás. Kár az időt siettetni, eljön az magától is, akár akarjuk, akár nem. És jóval gyorsabban, mint gondolnánk.