Ma kerülte meg a Földet Gagarin ötvenkét évvel ezelőtt. Öt éves lehettem akkor. Most, tizenegyszer és két évesen a mai napra Van miatt fogok emlékezni. Ő ugyan nem kerülte meg a Földet sehogyan sem, de a konyhájában olyan ételeket állított elő, amelyeknek a világ járna csodájára. Nincs abban semmi szégyen, ha Vant a konyhaművészetéért, a rózsaszín-lila-bordó árnyalataiban játszó dolgozószobájáért, kézi készítésű, maga tervezte gyönyörű gyöngyékszereiért, önkéntelenül kibukó, szívből jövő és ragadós nevetéséért szeretem. Miklóst két munkahelyen megélt annyi de annyi év közös munka, tréning, program, később baráti társasági összejövetel, külön és együttes beszélgetések után, furcsa, magam sem értem, de egyre inkább Vanért szeretem.
Bevallom, a beszélgetések, az együttlét, az össznépi paplanérzés mellett, mögött, előtt - már nem is tudom, helyhatározóilag hova tegyem -, erősödő szerephez jut, mi kerül az asztalra. Nemcsak az a fontos, dehogyis fontos, lehet, hogy csupán furdalgatja az ember oldalát a kíváncsiság mindazt illetően, ami oda kerül.
Mondhatnók, enni megyek vendégségbe, az ételekben, az evés rituáléjában örömöt lelni, mondhatnók, és ha mondhatnók, mondom is. A társaságot érzékelem magam körül, az általános zaj elér a tudatomig benne Van hangjával, amint odaszól hozzám mintegy mellékesen:
 |
- Panni, ma az előétel az lesz, amit nagyon szeretsz. (Tavaszi tekercs nuoc mam-mal) A nuoc mam nem más, mint egy hallé, amelynek Vietnám szerte iparág, művészet, területenként változik összetétele, íze, s amelybe mártogatva fogyasztjuk el a kevert, vegyes, változatos töltelékű szivar alakú tésztát. Elképesztő mennyit meg bírna az ember ezekből a hallébe tunkolt szivarocskákból enni.
Az egyetlen és megfontolandó korlátot ezen a vacsorán az jelentheti, hogy a menüsorban az előkelő nulladik helyet kapott tavaszi tekercs & nuoc mam-ot további fogások sora követ, mint például az ananászos pulykamell rizzsel, amelyekhez nem árt a gyomor csak részbeni telítettségével bírni. Az ananászos csirke együttes nemcsak jól mutat a maga pasztelljében a rizsköret mellett, de eteti is magát, amelyben ismételten az előre bezengett édességek sora parancsol megálljt.
Van elmeséli, hogy a kuglóf sütésnél, mely ételt nemes egyszerűséggel és magától értetődően Bánh Flan-nak hív, micsoda know-how-t, újítást alkalmazott a teflon kuglóf sütőformáján. Ámulva hallgatom kreatív ötletét, amelyet először kitalált, majd saját kezűleg kivitelezett, kipróbálta a gyakorlatban és azóta úgy működik, ahogy kell a tökéletes kuglóf elkészítésében. Azt gondolta, hogy a kuglóf önmagában nem elég, s hogy ízben kicsit megbolondítsa kínálta mellé az elsősorban piros-bordó gyümölcsökből összeállított salátát. Amikor idáig eljut a társaság, a hősies menetelésnek akadnak boldog, eltelt áldozatai. 
Van, aki itt adja fel, tekintet nélkül arra, hogy még hátra van, ott virít a maga narancs-barna-sárga árnyalataiban egy valódi, rezgős állagú, karamelles fedlapot viselő, ugyanabban a szószban, szaftban, nem is tudom miben úszkáló torta, az Orange Shiffon Cake. Nem egyszer ettem már Vannak ebből a csodájából, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy készítse bármennyiszer is, e sütijének mindenkor töretlen, lelkes, hűséges híve, csodálója leszek.
A Meggyes-gesztenye rúd már csak ráadásnak tűnt. Némelyek észre sem vették, hogy az asztalon megjelent. Igaz, csendesen, mindent feltűnést nélkülözőn, szerényen foglalta el a helyét az addigra kiürült süteményes tányérok között. Nem csodálom, hogy a derekasan végig élvezett vacsora után már nem sokaknak maradt elég kapacitásuk a Meggyes-gesztenyés sütire, amely frissen kisülten igazán jó.
(folytatom...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése