Mindig kiírom magamból, ha valami nagyon megérint vagy nagy hatással van rám. Hogy a Jutka, a Zsuzsa Jutkája. akit én is ismertem és nagyon szerettem, meghalt, az éppen ilyen jelentőségű hír. Föl nem foghatom a véglegességet, hogy már nincs. Pedig tudtam, jól tudom, mennyire volt beteg és labilis az egészségi állapota. Azt is tudtam, hogy mennyi erővel, méltósággal viselte az egyre rakódó terheket, ami talán több embernek is sok lett volna. Most már azt is tudom, hogy mennyi, de mennyi elmaradt telefonhívással, látogatással tartozom neki immáron örökre. Ez meg az én lelkemet terheli iszonyatos hiányérzettel, lelkiismeret-furdalással.
Drága Jutkám, rövid és pokolian nehéz földi életed után, nyugodjál békében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése