Egy késői szombat estét és egy izzig-vérig tömény vasárnapot, abból is tizenegy órát töltöttünk együtt Ljuda barátnőmmel, akivel az utóbbi időben évi, kétévenkénti rendszerességgel sikerül találkoznunk. Hála neki, aki olyan körutakra fizet be előszeretettel, amelyek közvetlenül Budapesten át, vagy egy közeli nagyvároson vezetnek keresztül. Így töltöttünk el évekkel ezelőtt egy-egy csonka napot Prágában és Krakkóban is. Egy élelmedett korú, mintegy harminchat éves barátságért az ember nem gondolkodva, semmit sem kalkulálva, a döntés pihe könnyűségével, meggondolatlanságával indul útnak, bárhol, mindenesetre egy kicsit is csak elérhető közelségben lépjen be a barátnője Európába. Ljudával most eljött az egyik volt egyetemi évfolyamtársam, Valja is, aki igen kellemes társnak, társaságnak bizonyult. A vasárnap tizenegy órájába kis túlzással egy egész életet zsúfoltunk bele hárman, amelynek nem tovább, mint a következő évig kell kitartania.
Búcsúzáskor, utána este magamban, ma egész nap a tegnapra emlékezve, úgy éreztem, mintha az egészbe egy kicsit bele haltam volna. A Sors iróniája, hogy ha választanom kellene, akkor valami ilyesféle halált kívánnék magamnak, inkább Ljudával ennyire koncentráltan, mint nélküle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése