2011. június 4., szombat

Egyetlen és legdrágább anyámnak

Anyám nem szereti jobban a mai napot, mint a tegnapot vagy a holnapot. Jobban mondva, a hetedik X után már nem kapja fel a fejét erre a napra. Nem foglalkozik vele, hogy valaki észre veszi-e vagy sem a dátumot. Az sem érdekli olyan nagyon, hogy ki mindenki jelentkezik szóban, írásban. Biztosan volt egy idő, amikor nem volt ez így, fontos lehetett számára június negyedike. Jól eshetett, hogy emlékeztek élete legfontosabb eseményére. Egymást érhették akkor a telefonok barátnőktől, családtól, meg a személyes gratulációk. Akkor ő sem lehetett ennyire "lelassulva". Láb- és térdfájás nem nyomasztotta, hogy csak a legnépszerűbb bajait említsem, közérzete összehasonlíthatatlanul nagyobb rendben volt. Most? Külön programnak tűnik összehoznia magát aznapra. S mindezt egy csupán töredékeiben átaludt éjszaka után. És anyám működik. Érdekes módon, mire összeszedte magát, az aznapra éppen szükséges erő valahonnan megérkezik.
Telefonok most is jönnek. Legközelebbi barátai hívják innen a szomszédból és a távoli Moszkvából, Kijevből, Kolja pedig Jerevánból. Anyám felhőtlenül nevet, amikor azt mondja, hogy a háromszor huszonötön már túl van, azt a kis pluszt meg elfelejtjük. Egy másikukkal azt beszélik meg, hogy ő már bizony beért a célegyenesbe, nincs mit tenni. Valakivel arról beszél, hogy nagyon nem mindegy, hogy hetven vagy hetvenhét. Ebben a korban minden év óriási jelentőséggel bír.
Anyámnak vannak tervei. Idén lakásában festet, mázoltat, fürdőszobáját újíttatja föl. Moszkvai Galja barátnőjének látogatását idén őszre vagy jövő tavaszra várja. Anyám reméli, hogy a jogosítványát még két évre meghosszabbítják és azután ismételten két évre. Anyám azt gondolja, hogy elmegyünk még Puchbergbe, meg harmadszor Cesky Krumlovba. És anyám azzal is nagyon kiegyezne, ha ezzel a fájdalommal még nyolc-tíz évig ellehetne.
Egyetlen és legdrágább anyám!
Kívánom, hogy sikerüljenek terveid, elgondolásaid. Őrízd emlékezeted, fejszámolási képességed, melyre Xenia tanított, tartsd meg lelkületed, habitusod, melyet Xenia-tól örököltél és nagyon sokáig tudjunk beszélgetni a múltról, máról, mindenről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése