"Nem vagyok se megtörve, se legyőzve, éppen csak itt most sok mindennek sokáig vége. Nem kívánok újabb négy évig lyukas vödörrel vizet hordani. Időnként még belehallgatok a Klubrádióba, a Hír tévét korábban se néztem, az ATV-vel teljesen leálltam. Mire volna az jó? Fiala János a Civil a pályán tavaszi, utolsó adásakor elismerte, hogy az "ATV egyik legkomolyabb stratégiai partnere maga Orbán Viktor, csak ezt eddig nem lehetett elmondani". Akkor inkább állok egy órát egy hirdetőoszlop előtt, és azt bámulom. És nem olvasok többé ellenzéki lapokat sem, legfeljebb, ha valami olyan nagyot szól, hogy összerezzenek.
Kicsit szégyenlősen elismerem, így jobb, kényelmesebb, gondolom, ilyen lehet lejönni a drogról. Mert pokoli érzés örökösen vereségben és megaláztatásban fürdeni, a győztesek rikácsolását, gyalázkodását hallgatni, egy ország elpusztításának fázisait naponta nagyító alatt vizsgálni. Egy idő után az orvos is abbahagyja az újraélesztési kísérletet, ha van mentségem, hát ez.
Tudom szükség van reményre, egy nép nem adhatja fel a hitet, hogy lesz még, jön még jobb kor. „Mindenen van egy rés, amin bejut a fény” – énekli Leonard Cohen. Én viszont már csak a réseket látom, egyre mélyebbek, szélesebbek, fényt viszont sehol. A hatalmon lévők véglegesen kikerültek a jog kontrollja alól, és ennek további beláthatatlan következményei lesznek. Az igazságot és a törvényt mással, mint forradalommal itt már nem lehet helyreállítani.
Ha bízom valamiben, hát ebben.
Máshol ennek a tizedéért már diktatúráról beszélne mindenki, egyetlen ember nem lenne, aki olyanokat mondana, hogy hibrid rezsim, irányított demokrácia, versengő, tekintélyelvű rendszer. De itt nem, holott Orbán hatalma totális, senkivel nem kell egyezkednie, kompromisszumot kötnie. Amit akar, öt perc alatt megkapja, amit nem akar, öt perc alatt eltapossa. A hibrid rendszerben az önkényuralmi elemek mellett maradtak működőképesek is, de Magyarországon már egyetlen demokratikus elem se működik. Egyetlen egy sem. Magát a választást már 2014-ben is úgy jellemezte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, hogy „félig szabad és tisztességtelen”. A mostani pedig még inkább csalás és bohózat volt.
Magyarország teljes és végérvényes csőd: a MÁV, a BKV, a kórházak, az iskolák, vadságban, kegyetlenségben viszont világszínvonal. A munkanélküli segély nálunk a legkevesebb Európában, csupán három hónap, a határon nem adnak enni a menekülteknek, és naponta tizenkét embertől veszik el a lakását, ami számukra egyenlő a lassú és biztos halállal. Orbán 2010. június 8-án még ezt mondta: "A kontinentális Európában nem szokás, hogy családokat a hiteleik miatt az utcára tegyenek, és nálunk nincsenek is olyan intézmények, amelyek az utcára került családokról képesek lennének gondoskodni.”
Akkor tehát még tudta, de mára veleszületett embertelensége, és a kegyetlen pszichózis végképp lelketlen gyilkost csinált belőle.
Ötvenezerért dolgoztatni kényszermunka, stadionokat építeni kórházak helyett szadizmus. A fiataloknak mondom, bár éppen nekik végképp hiába: az, hogy kifekhetsz a Szabadság hídra, nem szabadság, hanem engedély. Lesz viszont hazafias nevelés az óvodákban. Ez jó hír. Azok majd talán végre megfojtják őket.
Na és mi, akik elfogadjuk ezt a száz évvel ezelőtti színvonalat és morált? A zsúfolt, pontatlan, nyáron katlan, télen jégverem, lépésben döcögő vonatokat, Budapestnek a turistacentrumokon kívüli harmadik világbeli nívóját, a versenyképtelenné tett oktatást és gyógyításképtelenné tett egészségügyet, Káslert és Palkovicsot, egy elmeháborodott rendszer elmeháborodott rabszolgáit, az újabb és újabb gonosz támadásokat, most éppen nők, Heller Ágnes, Tisza Kata, Karafiáth Orsolya lettek a célpont, a törvénytelenségek tömegét, a soha, sehol nem látott mértékű szabad rablást…
Ezért a hét évvel ezelőtti mondatáért Kertész Ákosnak akkor el kellett hagynia az országot: „A magyar genetikusan alattvaló.” Biztos, hogy ma is elüldöznék ugyanezért?
Hogyan lehetséges ennyire erkölcstelen kormánya egy országnak, a kisujjukat semmilyen progresszív, előre vivő célért nem mozdító miniszterei? Ez a banda még a legégetőbb társadalmi igényekre se reagál, de azzal kérkedik, hogy lassan minden ingyenes, kétszeresére nőtt, megháromszorozódott, a legjobbak között vagyunk, átadták, felavatták… több tucatnyi rádiójukból, tévéjükből ömlik a szemenszedett hazugság.
A diktatúra egyszerre elmeállapot és gépezet.
S hogyan létezhet egy nemzet, amely még mindig nem köti fel őket a kollektív lelkiismeret morális akasztófájára?
Pedig nem tankok vonultak át rajtunk, hanem Rogán azzal a gyűrött fejével, Habony a Gucci táskájával, Lázár a ravaszdi mosolyával és persze Orbán az ő égig érő romlottságával, de ez önmagában nem lett volna elég. Csakhogy itt még az ellenkultúra sem radikális, hanem kiegyezéses, besimulós, benyalós, üzleti szempontú. Konfliktuskerülés és politikamentesség – ebben bízunk, és ebbe is fogunk belehalni, egyenként, egyikünk a másik után. Ki itt, ki ott: gyógyítható betegségbe, szégyenbe, pénztelenségbe, kilátástalanságba.
Ezek itt mindent aláaknáztak, és készek is az egészet felrobbantani, csakhogy mentsék a lopott szajrét. Az ellenzéki értelmiség pedig, amelynek a rendszer erkölcsi aláásását, végül erkölcsi összeomlását kellett volna célként kitűznie, mert az erkölcsi megsemmisülés a fizikait is maga után vonhatta volna, többnyire inkább mentegette a bűnöket. Hogy még van ez, van az, van választás, van pofázhatás, miközben a legegyértelműbb köztörvényes bűnténysorozat zajlik a szemük előtt.
És semmi más.
Orbánnak nincs és soha nem is volt semmilyen ideológiája, világképe, se fasiszta, se kommunista, se liberális, természetesen kereszténydemokrata sem, kivéve egyet, hogy a kasszakulcsot büntetlenül magánál tarthassa. Mostantól azt se hiszem el neki, hogy a futball feltámasztását komolyan gondolta. Ha így volna, már belerokkant volna iszonyatos kudarcába. De csak abból is a pénzt lopja és a nyúlként szaporodó klientúráját eteti.
Itt még sok minden úgy néz ki, mintha – de nem csak a fizikai erőszak erőszak, és nem csak rácsok mögött létezik börtön."
Kicsit szégyenlősen elismerem, így jobb, kényelmesebb, gondolom, ilyen lehet lejönni a drogról. Mert pokoli érzés örökösen vereségben és megaláztatásban fürdeni, a győztesek rikácsolását, gyalázkodását hallgatni, egy ország elpusztításának fázisait naponta nagyító alatt vizsgálni. Egy idő után az orvos is abbahagyja az újraélesztési kísérletet, ha van mentségem, hát ez.
Tudom szükség van reményre, egy nép nem adhatja fel a hitet, hogy lesz még, jön még jobb kor. „Mindenen van egy rés, amin bejut a fény” – énekli Leonard Cohen. Én viszont már csak a réseket látom, egyre mélyebbek, szélesebbek, fényt viszont sehol. A hatalmon lévők véglegesen kikerültek a jog kontrollja alól, és ennek további beláthatatlan következményei lesznek. Az igazságot és a törvényt mással, mint forradalommal itt már nem lehet helyreállítani.
Ha bízom valamiben, hát ebben.
Máshol ennek a tizedéért már diktatúráról beszélne mindenki, egyetlen ember nem lenne, aki olyanokat mondana, hogy hibrid rezsim, irányított demokrácia, versengő, tekintélyelvű rendszer. De itt nem, holott Orbán hatalma totális, senkivel nem kell egyezkednie, kompromisszumot kötnie. Amit akar, öt perc alatt megkapja, amit nem akar, öt perc alatt eltapossa. A hibrid rendszerben az önkényuralmi elemek mellett maradtak működőképesek is, de Magyarországon már egyetlen demokratikus elem se működik. Egyetlen egy sem. Magát a választást már 2014-ben is úgy jellemezte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, hogy „félig szabad és tisztességtelen”. A mostani pedig még inkább csalás és bohózat volt.
Magyarország teljes és végérvényes csőd: a MÁV, a BKV, a kórházak, az iskolák, vadságban, kegyetlenségben viszont világszínvonal. A munkanélküli segély nálunk a legkevesebb Európában, csupán három hónap, a határon nem adnak enni a menekülteknek, és naponta tizenkét embertől veszik el a lakását, ami számukra egyenlő a lassú és biztos halállal. Orbán 2010. június 8-án még ezt mondta: "A kontinentális Európában nem szokás, hogy családokat a hiteleik miatt az utcára tegyenek, és nálunk nincsenek is olyan intézmények, amelyek az utcára került családokról képesek lennének gondoskodni.”
Akkor tehát még tudta, de mára veleszületett embertelensége, és a kegyetlen pszichózis végképp lelketlen gyilkost csinált belőle.
Ötvenezerért dolgoztatni kényszermunka, stadionokat építeni kórházak helyett szadizmus. A fiataloknak mondom, bár éppen nekik végképp hiába: az, hogy kifekhetsz a Szabadság hídra, nem szabadság, hanem engedély. Lesz viszont hazafias nevelés az óvodákban. Ez jó hír. Azok majd talán végre megfojtják őket.
Na és mi, akik elfogadjuk ezt a száz évvel ezelőtti színvonalat és morált? A zsúfolt, pontatlan, nyáron katlan, télen jégverem, lépésben döcögő vonatokat, Budapestnek a turistacentrumokon kívüli harmadik világbeli nívóját, a versenyképtelenné tett oktatást és gyógyításképtelenné tett egészségügyet, Káslert és Palkovicsot, egy elmeháborodott rendszer elmeháborodott rabszolgáit, az újabb és újabb gonosz támadásokat, most éppen nők, Heller Ágnes, Tisza Kata, Karafiáth Orsolya lettek a célpont, a törvénytelenségek tömegét, a soha, sehol nem látott mértékű szabad rablást…
Ezért a hét évvel ezelőtti mondatáért Kertész Ákosnak akkor el kellett hagynia az országot: „A magyar genetikusan alattvaló.” Biztos, hogy ma is elüldöznék ugyanezért?
Hogyan lehetséges ennyire erkölcstelen kormánya egy országnak, a kisujjukat semmilyen progresszív, előre vivő célért nem mozdító miniszterei? Ez a banda még a legégetőbb társadalmi igényekre se reagál, de azzal kérkedik, hogy lassan minden ingyenes, kétszeresére nőtt, megháromszorozódott, a legjobbak között vagyunk, átadták, felavatták… több tucatnyi rádiójukból, tévéjükből ömlik a szemenszedett hazugság.
A diktatúra egyszerre elmeállapot és gépezet.
S hogyan létezhet egy nemzet, amely még mindig nem köti fel őket a kollektív lelkiismeret morális akasztófájára?
Pedig nem tankok vonultak át rajtunk, hanem Rogán azzal a gyűrött fejével, Habony a Gucci táskájával, Lázár a ravaszdi mosolyával és persze Orbán az ő égig érő romlottságával, de ez önmagában nem lett volna elég. Csakhogy itt még az ellenkultúra sem radikális, hanem kiegyezéses, besimulós, benyalós, üzleti szempontú. Konfliktuskerülés és politikamentesség – ebben bízunk, és ebbe is fogunk belehalni, egyenként, egyikünk a másik után. Ki itt, ki ott: gyógyítható betegségbe, szégyenbe, pénztelenségbe, kilátástalanságba.
Ezek itt mindent aláaknáztak, és készek is az egészet felrobbantani, csakhogy mentsék a lopott szajrét. Az ellenzéki értelmiség pedig, amelynek a rendszer erkölcsi aláásását, végül erkölcsi összeomlását kellett volna célként kitűznie, mert az erkölcsi megsemmisülés a fizikait is maga után vonhatta volna, többnyire inkább mentegette a bűnöket. Hogy még van ez, van az, van választás, van pofázhatás, miközben a legegyértelműbb köztörvényes bűnténysorozat zajlik a szemük előtt.
És semmi más.
Orbánnak nincs és soha nem is volt semmilyen ideológiája, világképe, se fasiszta, se kommunista, se liberális, természetesen kereszténydemokrata sem, kivéve egyet, hogy a kasszakulcsot büntetlenül magánál tarthassa. Mostantól azt se hiszem el neki, hogy a futball feltámasztását komolyan gondolta. Ha így volna, már belerokkant volna iszonyatos kudarcába. De csak abból is a pénzt lopja és a nyúlként szaporodó klientúráját eteti.
Itt még sok minden úgy néz ki, mintha – de nem csak a fizikai erőszak erőszak, és nem csak rácsok mögött létezik börtön."
Forrás: FB, 2018.08.20, hétfő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése