Sándor Erzsi Melis Lászlóról

"A kortárs zeneszerzőt 1978-ban ismertem meg a Nemzeti Színházban, amikor a válla alá omló szőkés hajával halálba sokkolta az Úrhatnám polgár olvasópróbára gyülekező színészeit: Kállait, Gelleit, Agárdyt, Máthé Erzsit. Az, hogy a 180-as csoport prominensei fognak zenélni az előadásban vélhetően csak Molnár Piroskának mondhatott valamit. Én 22 évesen csak egy csapat baromi jóképű srácot láttam elképesztő zavarban attól, hogy jelmezben fognak zenélni a színpadon, fehér harisnyanadrágban és térdnadrágban, a tetejében a hosszú szőkehajú kontratenorban fog énekelni valami barokkot. A srácokkal másfél évig szerepöltünk együtt az Úrhatnámban. Ők egy kicsit tovább is. Haverok lettünk, rendszeresen jártam a koncertjeikre ahol nem volt jelmez és Melis Laci sem énekelt. Zenélt és zenétszerzett, vezényelt. Ők voltak nekem a kortárs zeneiskola, utána a buli, a söröző, a bármi. Belőlük zenetörténet lett és most már a hosszúhajú szőkésbarnából is végkép. Koncertek, zeneművek, filmzenék, színházi zenék és cigaretták kísérték mostanáig. A cigarettához ragaszkodott meg a hosszú hajához, mint EP is. A sörény-védjegyéhez. Még akkor is amikor az már hófehérré fakult. Ez egy ilyen generáció, amelyiknek ilyen hosszúhajú identitása van. Volt. Sok éven át a BródySándor utcai közértben beszéltük meg az életünket műanyagkosarat lóbálva, a tejes és a tésztás gondolák között. Ő ott lakott a Bródyban én ott dolgoztam. Sokszor hallottam amikor ő dolgozott. Színházban, koncerten, moziban, néhány éve a 180-as csoport emlékkoncertjén. Gyönyörű az a darab amit írt. Aminek nem tudom a címét, de most beteszem mert itt van a CD a kezemben. Dedikáltatni kellett volna mindannyiukkal, ott ültek a Zeneakadémián, de nagy volt a sor, gondoltam majd egyenként. Ráérek, van időnk. Persze egyetlen aláírás sincs a CD tokon. Most meg már eggyel kevesebb minek legyen?"

Forrás: FB, 2018.02.12.