Ehhez képest bejártuk a szokásos bevásárló helyeinket a falunkban. A kenyeresnél megvettük a Barta kenyeret. A zöldséges Zsoltinál a retket és a paradicsomot. A másik zöldségesnél az akciós, kicsit barnulni készülő gomba elégnek bizonyult, hogy ő megvegye magának, hiszen annyira szereti. A húsos Szabolcsnál nagyon szép volt a csirkeszárny meg a csirkemáj szívvel. Azonmód felállt a hétvégi menü, a gyorsétterem kínálata secc perc alatt vált köddé.
Ha több kilós kiszerelésben kerül be egy háztartásba a zsemlemorzsa, mert valamikor hajdanában-danában csak ilyen csomagolásban lehetett a kedvenc morzsánkat beszerezni, akkor bizony nincs mese, rántott lesz a csirkeszárnyból. A panírozáshoz a morzsán kívül liszt és tojás kell.
A házban több hétre elegendő liszt lett előzőleg fölhalmozva, ami nem baj, hiszen folyamatosan használva van, kárba nem vész, elfekvő készletre sem kell venni, de amortizációba sem kell leírni, viszont egyértelműen nyomja a készletet és foglalja a helyet a spájz értékes tárolóhelyén olyan magasságban, ahol nincs szükség magasemelésű targoncára a leszedéséhez.
A tojással vigyázni kell. Nagyon nem árt ha friss. Kényes egy cikk: túl sem szabad vásárolni, ugyanakkor alul sem, azonban az sem fordulhat elő, hogy alig legyen készleten.
A mostani hagymabeszerzés egyértelműen el lett tolva. Ui. épphogy futotta a resztelt májba meg a kenőmájas felturbósítására, de az előre nem látott gombapörkölt egyértelműen túltermelésnek bizonyult. Néha baj lehet a termeléstervezéssel.
A krumpli az előző héten érkezett a háztartásba. Vidéki termelőtől, úgymond megbízható forrásból lett a jó minőség viszonylag normális áron beszerezve, az ár-érték arány egyértelműen stimmelt. Az összmennyiségét tekintve vélhetően négy-öt hetes igényünket fedezi. Felsejlik előttem a krumplis pogácsa, a sült krumpli, a rosejbni, a krumplipüré, a paprikás krumpli és a rakott krumpli gyártása, persze mindez gondos gyártási és logisztikai tervezéssel.
Addig is a mai diós tekercs bónusznak bizonyult. Senki sem láthatta előre, hogy a lejárni készülő szavatosságú élesztőből mi lesz. Persze, hogy kelt tészta. A dió adta magát hozzá. Bővelkedünk készletekben belőle. Ami viszont nagy szerencse, hogy akadt személyzet, aki feltörte, megpucolta, a selejtet kiválogatta, de még olyan is aki a felhasználás előtt leellenőrizte. Túlórapénzt sem kellett fizetni a munkájukért. A diótöltelék ui. készítése külön logisztikai folyamat: akaratot, erőt, türelmet, betanult munkában kiteljesedő szaktudást kíván. A diótöltelékből és a kicsit reklamációsan, kevéssė megkelt tésztából diós csiga lett. Közszeretetnek örvend, több száj is vevő rá.
Itt a gáztűzhelyben mindig minden süti egy kicsit leég. Talán mert a gáztűzhely beállítónak nehézségei támadtak a kalibrálással. Vagy túl sok a hő. Vagy nem elegek a betett kerámia lapok a hő erejének tompítására. Vagy ez nem az a tűzhely, amely sütemények minőségi gyártására képes normál munkaidőben és hétvégén.
Egyébként olyannyira mindegy, hogy mi miért kevés vagy sok, vagy nincs a helyén, vagy nincs időben kész, vagy nem úgy és akkor működik, vagy nincsenek hozzá elegen, amikor kellene, ezért - az egyszerűség kedvéért - fogjuk az egészet a háziasszonyra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése