Erdős Virág: Egy kaméleon gyermekkora

Egy kilakoltatás emlékére

ma csend vagyok

ma utcazaj

ma csöpp öröm

ma szörnyű
baj

ma almacsutka
kiflibél

ma eldobott nya-
lókanyél

ma roncs vagyok csak
kész tragacs

ma szélvédőre kent
ragacs

ma előrántott
karszalag

egy zebra aki
átszalad

ma bús vagyok és
elesett

ma sajnálatos
baleset

a seb helyén a
sárga heg

a rendelő falán a
teg

ma ronda, taknyos
zsebkendő

ma hintán
feledt fecskendő

ma mászókák hideg
vasa

ma anya sápadt-hold-
hasa

egy répa ki a
nyúlba’ hisz

a bank ki minket
sírba
visz

ma hét-
pecsétes tesi-
naci

ma egy lógó
belű
maci

ma még „finnyás” ma már
„falánk”

tönkre-
vágott kosár-
palánk

ma csak egy mel-
lékelt ábra

ma a világ
vége
tábla

ma egy harcos
kedvű
körző

lemészárolt
ellenőrző

elkódorgott barika

ma egy köldök-
karika

ma a folyton
kínzó
éhség

ma egy nagyon
príma
pékség

hideg zsírban ülő
lángos

kuka mellé
való vánkos

ma egy kisszék
(rokokó!)

ma lerobbant
robogó

ma egy tonna
pillepalack

ma egy egész
sárga
barack

ma egy spulni
sárgaréz

ma elgépezett
menzapénz

ma leárazott
husika

ma cini-cini
muzsika

ma barátságos, fűtött
utca

néni le-föl
hurcolt
cucca

járókelő
csukott szemmel

halottasat
játszó
ember

ma még szelíd

ma már vad

gesztenyével
kilőtt
pad

ma egy döglött
bála-bálna

ma egy másik
állat álma

ma egy nagyon
rémes érzés

ma egy végér-
vényes
végzés

vakvilágba
nyíló ajtó

vérző
szívű végre-
hajtó

új élet a lomokon

rongyszőnyeg a
homokon

ma még játék

ma már lutri

ma még otthon

ma már
putri

nyári paplan téli
berek

ma egy földön
alvó
gyerek

(Forrás: Mozgó Világ, 2012. március)