Szép nyári nap

Szép nyári nap címet viselő Neoton musicalen ma az Operettben váratlanul jót szórakoztam annak ellenére, hogy nehéz munkanap volt mögöttem, este hét körülre már éppen elég fáradtnak éreztem magam, hogy ne lehessek színházas hangulatban, és Zsuzsa barátnőm arca az egész első felvonás alatt azt sugallta, hogy álljunk fel és most azonnal hagyjuk ott az egészet. Rá valahogy nem hatottak az egyre másra jövő, a történethez passzoló slágerek, míg én nem voltam képes parancsolni lábaim ütemes mozgásának, kezeim dobolásra hajazó mozdulatainak a térdemen, addig Zsuzsa ült mellettem, egyre ült szoborszerű arccal, értetlenkedő, helyenként csodálkozó kifejezéssel az arcán, ha jól láttam, amikor oldalvást óvatos pillantást vetettem feléje. Nem zavartattam magam visszafogott reakcióján, mely egy kicsit meglepett ugyan, bár ismerve barátnőmet, tudtam, neki több időre van szüksége, hogy felengedjen.
A második részben aztán elszabadult a pokol. A közönség szinte minden énekszám után kitörő lelkesedéssel ünnepelte a zömében fiatal színészek által előadott dalokat. Zsuzsa ekkor már hangos nevetéssel jutalmazta a poénokat. Magam is azon vettem észre magamat, hogy hangosan ujjongok pl. a Santa Maria után. A csúcsot a Pago, Pago számra előadott kis kamaradarab jelentette számomra, amelyben Faragó András, Csonka Andrással karöltve bolondozott, valamint Janza Katával, Oszvald Marikával együtt olyan parádés, burleszk szerű élményt teremtett a hetvenes-nyolcvanas évek építőtáborokat, a kort, az akkori karaktereket, viszonyokat a színpadra pillanatok alatt megidézve, hogy nehezemre esett egyhelyben ülve nyugodtan végignéznem.
Érdekes, akkoriban, a Neoton fénykorában nem voltam különösebb Neoton-rajongó. Konstatáltam létezésüket, tudtam ténykedésükről, ismertem fülbemászó slágereik jó részét, talán még együtt is dúdoltam velük, bulikon roptam rájuk, de nem gyűjtöttem lemezeiket, nem jártam koncertjeikre, nem emelkedtek ki a slágerzenét játszó zenekarok közül. Talán még a zenekari tagok neveit is tudtam, mert, nem is tudom, miért, talán ahogy az Illést, az Omegát, a Metrót, az LGT-t ismerte az ember.
Ezen a szép nyári napon és annak az estéjén jó volt végighallgatni a régi Neoton-slágereket, melyek – érdekes – nem tűntek porosnak sem szövegileg, sem hangzásilag. A szövegük köré írhatta a két György, Böhm és Korcsmáros a történetet, mely humoros, nyílt és látens poénokkal teletűzdelt, szinte folyamatos nevetésre ingerelt. Egy nehéz, napos, ám mégis szép, nyárutói nap esti záró programjául kell-e jobb, mint a Szép nyári nap, Neoton-musical, amelyet Csepregi Éva egy szám erejéig mintegy megtisztelt jelenlétével. A Monte Carlo eléneklése jutott neki az építőtáborba érkező Pesti művésznő szerepében. Annak idején is tudtam róla, a csapat frontemberével Ádámmal gondoltam, hogy együttfutnak, amelyből állítólag semmi sem volt igaz. Hogy ő volt-e a legjobb hangú énekes az akkoriban a Neotonnal fellépő három Éva közül, nem tudom, mindenesetre ő maradt meg, vitte sikerre a Neoton-dalokat és tette rá kézjegyét, adta áldását a Szép nyári napra is. Éva Rózsiját megismerve, az ő kötődését az ő Évájához, valahogy más vetületbe helyezte Csepregi Évát. Jobban megnéztem magamnak, erősebben figyeltem hangjára, mozdulataira, ének közbeni játékára. Én már nem leszek Éva Pannija, ahogy Barbra-áé sem. Azonban Éva Rózsijának innen az Araratból köszönöm meg a könnyű, nyári, nagyon kellemes, felvillanyozó színházi élményt a sok-sok Neoton-dallal.

„Kétszázhúsz felett, Santa Maria, Don Quijote, Pago Pago, Ha szombat este táncol, Tini-dal, Holnap hajnalig, Vándorének. Ugye mindenkinek ismerősek ezek a slágerek? A hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek sikerzenekara, a Neoton dalairól van szó, melyek nagyszerű alapul szolgálnak a Budapesti Operettszínház és a Pentaton közös premierjéhez: Szép nyári nap - a Neoton musical a Pesti Broadway-n!
Igazi bulira készülnek a musical szereplői, akik a hetvenes évek egy forró júliusi napján "önkéntesen" utaznak a jugoszláv határnál lévő Bácsszentmáriára, építőtáborba. Persze, korán kelnek, sőt még reggeli torna is van, meg munka a paradicsom-feldolgozóban, de leginkább szórakozni akarnak, táncolni-énekelni, egymást ugratni, s megtalálni a szerelmet… A tábor vezetője, a helyi MGTSZ melléküzemágának vezetője, Tóth Antal, s helyettese, Panni néni, az orosztanárnő, éberen figyeli őket. Utóbbi nehéz helyzetbe kerül, mert lánya beleszeret a frissen érettségizett, szociológusnak készülő Varga Péterbe, akinek édesapja '56 után disszidált, s aki maga is renitens fiatalnak tűnik...
Ám az építőtábor többi lakója drukkol a párnak, hisz' az összes pesti tinédzser egyet akar: egy emlékezetes nyarat! Összevesznek, kibékülnek, szerelmesek lesznek, de legfőképp énekelnek és táncolnak a máig népszerű Neoton slágerekre. A Szép nyári nap, húsz évvel a rendszerváltás után, közelmúltunkban nosztalgiázik, s mindemellett egy igazi forró retrobuli!
A Neoton dalai máig slágerek, nem csoda hát, hogy felmerült, dalaik egy zenés teátrumban keljenek új életre. Az együttes tagjainak is azonnal megtetszett az ötlet, hogy készüljön musical Pásztor László-Jakab György-Hatvani Emese slágereiből. A történetet Böhm György és Korcsmáros György írta, a dramaturg és a művészeti vezető: KEROŸ, a koreográfus a friss Harangozó-díjas Duda Éva, a rendező az Abigél sikerét is jegyző fiatal Somogyi Szilárd.”

Forrás: www.operettszinhaz.hu