Két nap is eltelt pedig, mégis világosan emlékszem arra a szombatra, amikor nem a magam által készített ebédet ettem. Lakathoz voltam ugyanis meghíva a márciusi ifjak keretében. A márciusi még stimmel - hiszen négyünk közül hárman - ebben a hónapban láttuk meg a napvilágot, de az ifjak elnevezés erőteljesen túlozva illik csupán rám. Lakat barátnőm látott vendégül bennünket ebédre Mackóval, Somival, Susy volt a ráadás.
Ez nem is ebéd volt a szó hagyományos értelmében, inkább lakoma, amikor négy féle főételben lubickolhattunk. Lakat konyhája fantasztikus akkor is, amikor egy egyszerű főzeléket eszel meg nála valamilyen feltéttel, de amikor ételek sokfélesége eredményez ízek valóságos orgiáját, akkor bajban vagy, melyik mellé is tegyed le a voksodat. Vajon a gombás mártásos csirkemell vagy a paprikás színezetű öntettel beborított csirkecomb a finomabb? A Dubarry-szelet tesz-e túl a láthatóan nem hagyományosan elkészített sült szárny szeleteken? Rizzsel fogyasszuk-e vagy a szájban gyengéden omló krumplipürét válasszuk és a savanyús tálról szemezgessünk hozzá? Elhihetitek nekem, nagyon nem egyszerű a döntés, nekem nem is sikerült a végére rangsort felállítanom. Egy biztos, ajánlatos mindenből egy keveset venni és megkóstolni, így nem támadhat hiányérzeted, amikor órákkal később otthon a múltba úszó mesés asztali kínálaton és a kihagyott ízeken merengsz. Lakatnál nem szabad valamit nem megízlelni, akár csak egy falatnyira, soha nem tudhatod miről maradsz le. Lakat sohasem hagyja ki a belevalókat, amelyeket maga válogat körültekintően össze az előkészület fázisában. Aztán úgy főz, de úgy főz és fűszerez, és kever-kavar, ahogy talán senki, vagy csak nagyon kevés valaki. Ezek után a tálalás csupán technikai kérdés marad. Azonban így együtt az egész: ötlet, előkészület, főzés, kiszolgálás adja össze azt az utolérhetetlen hangulatot, harmóniát, amely tesz becsessé minden egyes nála megélt eseményt.
A vendéglátásra most gesztenyés roládja és zserbója tette föl a koronát (el sem merem mondani, hány szeletet ettem belőle) kávéval, cappuccinoval, amelyet már a nappaliban fogyasztottunk el, egy olyan helyen, ahol süt a rend és tisztaság, akár a parkettáról is ehetsz. Itt már a beszélgetésé a főszerep, melynek során bizony nem is egyszer vágtunk egymás szavába, igyekeztünk egymást túlkiabálni. Régen találkoztunk ebben a körben utoljára, pont így talán sosem.
Jó és kellemes és hangulatos volt ez a szombati kamaradarab, amelyben pontosan annyian szerepeltünk, amelyhez egy kezem összes ujja elégségesnek bizonyult, amikor magunkat összeszámoltam.
Hálásan köszönöm, Lakat!
Jövőre veletek ugyanott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése