- Tudjuk, hogy Xenia-nak vitathatatlan szellemi tulajdonságai voltak, tudása, intelligenciája, viszont fizikumát tekintve erős hátrányban volt a normál átlagemberekhez képest, aminek következtében ő egy – mai kifejezéssel élve - handicapped egyéniségnek volt tekinthető. Vajon ezzel a hátrányos adottságával kapcsolatban csúfolták, kinevették őt a gyerekek, felnőttek? A szomszédok összesúgtak, búgtak, mosolyogtak a háta mögött? Hiszen valljuk be, hogy egy fizikailag sérült emberrel nagyon vadul és durván tud az úgymond normális átlagember viselkedni, az emberi természet már ilyen is bír lenni. Vagy kinevetik vagy sajnálták vagy a kettőnek a keverékét adják elő.
Nem, én ilyet nem tapasztaltam. Én azt tudom mondani, hogy amikor én utoljára a saját városomban, szülővárosomban voltam édesanyámmal, én csak azt tapasztaltam, hogy anyámat szerették, anyámat tisztelték. Azt hallottam és azt tudtam, amikor az iskolában tanultam, hogy az én anyámnak az óráin soha egy pisszenést nem lehetett hallani, mert valahogy úgy vezette az órákat, hogy mindenki odafigyelt. Na most, én tanultam az ő osztályában. Kaptam is a tanulóktól, osztálytársaktól hideget-meleget, ugye, hogy a mama velem kivételez. De aztuán anyuka engem áttett egy másik helyre, úgyhogy ezek a problémák megszűntek. Anyám igaz, hogy handicappes volt, de amikor ő élt abban a kis vidéki városban, ami akkor százhatvanezer lakosú volt és egy éjszaka leforgása alatt százezerrel csökkent a lakossága
- A földrengés éjszakáján lehetett…
a földrengés éjszakáján, igen, akkor igenis mások voltak a körülmények, mint most. Nem. Ott egyszóval nem kellett az embereket arra kérni, hogy fogadják el anyám másságát. Nem kellett. Ott mindenki tudta azt, hogy ő tud menni, tud beszélni, ő tud tanítani, tudja a gyerekeit nevelni, egyedül keresett, ő tudja a házát rendben tartani, ő mindent tud egyedül is csinálni, bár negyvenhétig együtt voltak az apámmal, aztán apám meghalt, s ő egyedül maradt, és őt tisztelet övezte, tehát nem volt olyan probléma, hogy valamit nem tud egyedül csinálni, és emiatt kicsúfoljuk, vagy azért, mert őneki handicappes az állapota, akkor azért csúfoljuk ki. Abban az időben én úgy emlékszem, hogy nem csúfolták az embereket. Nem tudom, hogy hogy van ez, de lehet, hogy ez azért volt, mert végül is háború utáni idők voltak és háború után egy csomó ember úgy tért vissza, hogy egyiknek lába nem volt, a másiknak keze hiányzott, a harmadiknak még valamije nem volt. Úgyhogy lehet, hogy azért volt ez akkor, de én nem emlékszem rá, hogy anyámat valaha is…, engem igen. Engem igen. Mert nekem rozsdás színű hajam volt, vörös hajam volt és azt mondta a testvérem, hogy
- anyám, ezt a rozsdát ne hozd magaddal a szülői értekezletre!
- A rozsdás színű haj az valami kivételes lehetett? Az átlagos hajszín milyen volt Türkmenisztánban?
Fekete, sötétbarna, meg szőke.
- Ezek volnának a türkmének uralkodó hajszínei?
A türkméneké az fekete. Az örményeké fekete és sötétbarna. Csak úgy tudom, hogy a hetedik századtól kezdve kezdett sötétedni, mert állítólag annak idején a hetedik században még az örményeknek vörös hajúak és kék szeműek voltak, azóta kezdett el hajuk eléggé sötétedni. Szőkék voltak az oroszok és szőkék voltak mindazok, akik szőkére festették a hajukat. Én annak idején még tizenvalahány éves koromban még nem foglalkoztam azzal, hogy festeni. Borzasztóan csúfolt engem a testvérem, meg egy csomó ember, akik nem szerették a vörös hajat, rozsdásnak hívtak. Amikor Moszkvába kerültem tizennyolc éves koromban, ott viszont rögtön fölment az ázsióm. Ott én akkor már abszolút egyenrangú ember voltam, mert Moszkvában meg ez volt a különlegesség, akinek vörös haja van és nekem még ráadásul majdnem fenékig érő hajam volt.
- Azt a fényképet még nem találtuk meg, amely gyakorlatilag megmutatja, ahogy téged egyedül a derékig érő hosszú hajad öltöztet.
Derékon túl is fenékig.
- Tehát Türkmenisztánban akkor még nem volt az a köztudatban, hogy a vörös haj mennyire különleges, hogy az lehet akár irigylésre méltó is.
Igen, akkor még nem. Akkor az egyáltalán nem volt szép. Ők úgy gondolták, hogy a vörös haj az nem szép. Azon kívül még szeplős is voltam hozzá. Úgyhogy gondolom, hogy akkor más voltam, mint a többiek. A többiek vagy szőkék voltak, vagy barnák, vagy feketék, én meg vörös voltam és szeplős.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése