- Most már másodszor vagyunk együtt itt a Wörth-i tónál és reméljük, évente egyszer visszatérünk ide, hogy április végén-május elején segítsünk Helgának beindítani a szezont. Meg tudnád nekem mondani, hogy miért pont ebbe a kis diktafonba és nekem mondod ezeket a családi történeteket, gondolataidat? Látható élvezettel és mindenféle kényszer nélkül teszed.
Na ne. Először is azért, mert az én édes és drága jó lányom olyan erőszakos, úgysem száll le rólam (nevetünk), tehát előbb szabadulok, ha elmondom a történetemet. Különben nem akarok szabadulni, mert ővele nagyon jól érzem magam minden utazáskor és tényleg teljes kikapcsolódást nyújt nekem ez a kettőnk együttléte. Mert például, ha én huszonnégy órát szeretnék ülni ezen a balkonon, akkor a Panni elmegy három órát sétálni és nem mondja azt, hogy de nem, de igen, de gyere velem, de mit tudom én, tehát nincs semmi kényszer. Most például itt ülök a balkonon és nem fáj a lábam, fölállok, elkezdek menni, rettentően fáj a lábam. Tehát, mi volt a kérdés?
- Miért pont most, miért pont itt, miért éppen ebben a panzióban ebbe a diktafonba mondod történeteteket?
Én Ausztriát azóta szeretem, amióta Kati lányom hatszor vitt el engem Olaszországba, ahova én nem igazán szerettem menni, hiszen csak a napot, a vizet, meg a homokot nem szeretem. Elvitt, amiért én irtóra hálás vagyok neki, mert ugye az első meg a második utazásnál a sarkam úgy fájt, hogy azt hittem, megveszek a fájdalomtól. Erre azt mondta a Kati, hogy
- anyuka, itt a homokban két hétig mezítláb jársz és majd meglátjuk, mi jön ki belőle.
Meggyógyult a talpam. Azóta nem érzem a sarkamat. Én ezért tehát hálás vagyok neki, ahogy azért is, hogy láttam Olaszországot. Mert egyébként a papa nagyon féltékeny volt az olaszokra és nem szerette Olaszországot. Mi soha nem mentünk együtt Olaszországba, bár elég sok helyen jártunk a világban.
- Miért volt féltékeny az olaszokra?
Mert én nagyon szerettem az olaszokat, a zenéjüket, az olasz temperamentumot.
- És mindemellett nagyon szép az országuk, gyönyörű tájaik vannak, városaik, műemlékeik.
Kati megmutatta nekem Olaszország egy csücskét, és amikor Ausztrián keresztül mentünk, én meg beleszerettem Ausztriába. Egyszerűen beleszerettem. Azután kértem tájegységek szerinti prospektusokat szálláshelyekről. Kiválasztottam a szóba jövő lehetőségeket, majd odaadtam Ljudmila barátnőmnek és férjének, hogy ők is tanulmányozzák át, ha együtt mennénk Ausztriában valahova. Miután te lelevelezted egy-két panzióval az időpontot, helyet, átadtam az egész levelezést Ljudmiláéknak, akik azt mondták, hogy nagyon szívesen eljönnek velem Ausztriába. Így találtuk meg és választottuk ki a Weisses Rössl Panziót, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Ljudmiláék Honda-jával jártuk be a környéket. Meséltem neked a környékről meg a Panzióról és az elkövetkező években kétszer is kettesben jöttünk el erre a tájra kirándulni. Beleszerettünk a Wörther See-be. Szeretem Ausztria sterilitását, tisztaságát. Szeretem azt, hogy annak ellenére, hogy az osztrákok nem szeretnek bennünket, de ugyanúgy fogadnak, foglalkoznak velünk, mint bárki mással. Hogy nem szeretnek bennünket, annak legnyilvánvalóbb példája az volt, amikor volt az Eurovíziós Dalfesztivál és nem szavaztak ránk, még véletlenül sem. Pedig az a szavazás nem a dalokról, hanem a népek egymás iránti szimpátiájáról szólt.
- Szinte senki sem volt velünk, talán csak a lengyelek, meg a törökök egész Európából, ami valami ugyan, de elég elkeserítő teljesítmény.
Pedig mi vagyunk a sógorok, és mi egy Monarchiában éltünk vagy háromszáz éven keresztül és mégsem szeretnek bennünket. Itt van ez a Panzió, a Weisses Rössl, mely egy gyönyörű hely csodálatos tulajdonosnővel, aki ötvenöt éves kora ellenére több lábon áll és egyedül. Nincs gyermeke, mert nem születhetett. A második férjének, aki pár éve halt meg, van gyereke, kettő is, de ő annek ellenére, hogy egyedül van, mint az ujjam, több félét is csinál. Sikeresen működteti a Panziót, s amikor te beszélgettél vele, Helga elmondta, hogy kettőezernyolcban tizenháromezer vendégéjszakát töltöttek nála a túristák.
- A többféle ténykedés alatt értjük a Panziót, a Campinget, a lakóautó parkolót, a működő éttermet. Áttételesen tartozik hozzá közvetlenül a parton a sógornője által üzemeltetett strand, hajókikötő, étterem is.
Nagyon jó a hely és velünk viszonylag barátian beszél, nem lehet azt mondani, hogy hivatalos volna irányunkban a stílusa. Hiszen olyan viszonylagos intimitásokat is elmesél, hogy neki több férfi már nem kell az életében, mert olyan rendes férje volt, akivel nagyon jól megvoltak.
- Helgáról, a Weisses Rössl tulajdonosáról van hát szó, akit az idő haladtával egyre jobban megismertünk és akit mi is igen megkedveltünk. Az osztrák konyhát nem ismerjük, illetve nincs is nagyon híre a világban.
De annyira hasonlít a magyarra.
- Helga olyan finomakat tud felszolgálni ebédre vagy vacsorára – attól függően, mikorra kérjük -, hogy az valami csuda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése