Ha a jobb alsó hetes fogamat nem érezném, hanem csak tudnám, hogy van és fájdalmát az Aszpirin 500 minden további nélkül tudná oltani, akkor Isten bizony nem mennék fogorvoshoz, pláne nem az ambuláns rendelésre, mely elsősorban elsősegély nyújtásra szolgál. Űzendő ellenpéldája vagyok az évente egyszer fogorvosi kontrollra lelkiismeretesen járóknak: nem is emlékszem, mikor jártam utoljára fogászaton. Ez a bizonyos jobb alsó hetes nem azzal a fájdalommal jelentkezett, amelyet az Aszpirin 500 meneszteni tudott volna, ez volt otthon, tompította csupán, kicsit csöndesebbre fogta állandó lüktetését. A Fortedol is csak annyira tett jót a fogfájásnak, mint a halottnak a csók.
Mártához kellett Solymárig vendégségbe mennem, hogy barátnői vendéglátói Cataflamhoz juthassak. Először két darabhoz, amely hosszú ottlétem idejére lassan, de egyre biztosabban feledtetni vélte fogfájásomat. Az éjszaka küszöbén egy egész levélnyi Cataflammal távoztam, hogy legyen mivel magamat bebiztosítanom az aznapi ambuláns rendelésig. Mártánál jobb alsó hetesem fájdalma alábbhagyott annyira, hogy a puhára főtt pontyszeletekkel, ikraszigetekkel telerakott, bográcsban sűrűre főzött halászlét óvatosan kanalazva, és friss kenyérbelet törve hozzá engedte meg elfogyasztanom. Repetát kértem és kaptam, annyira ízlett a leves.
Ritkán jutok jó, mit ne mondjak, kiváló halászléhez. Magam sosem főztem ilyet eddigi életemben, ezért aztán minden elismerésem, mély hálám mindazoknak, akik az általam bevehetetlennek tűnő étket elkészítik, tegyük hozzá, kivételesen finoman. Anyám, a türkmén Ashabadból ide származott tősgyökeres örmény megtanulta, többször is volt részem benne, fantasztikus volt. A Szegedi Roosevelt téri Halászcsárdában egy adagból ketten lakhatnak bőségesen jól, két-két tányérnyira futja az asztali bográcsból belőle, friss, vastag fehér kenyérszeletekkel. Feledhetetlen. A Szeged előtti Fehértói Halászcsárdában mindig külföldi vendégekkel fogyasztottam halászlét nagyobb kondérból és általános megelégedettségre. A Bajai Halászcsárdában még este 11-kor is mérnek halászlét az egyedi gyufaszálas tésztájukkal. Isteni. Anyám apámmal a Kömlödi vagy a Paksi Halászcsárdáig mentek el az új autót bejáratni, kiváló halászlét enni. Ezen szokásukon nem volt miért változtatni, az autók igényelték és bírták a legelső utat, ők pedig a halászlét. Márta halászléje méltán folytatta ezt az illusztris sort: gazdagon volt megrakva hallal, ikrával, hagymával, jólesőn volt sűrű, kanál nem állt meg benne, kanalazni kellett rendesen, hogy a következő tányérig eljuthasson az ember. Repetára pedig mindenkinek futotta a léből, halból, kenyérből egyaránt. Talán Anikó tűnt ki egyedül a sorból, aki a sok gyerekkori kötelező halászlé nyomán felnőtt korára nem állhatta a halászlét, Mártáét sem, különféle sajtot majszolt kenyérrel, zsömlével. A sütőben felforrósított túrós palacsintából már ő is evett, hármat egyszerre, ahogy mi, halászlevesesek is.
Evés után jól esett a kertbejárásnak nevezett szabályos kis kirándulás fák, gyümölcsfák, bokrok, veteményesek, virágok között. Teraszról teraszra, parcelláról parcellára lépdeltünk az erősen meredek fekvésű kertben a fenti medencétől indulva lefelé a legalsó szinten elterülő füves focipályáig. Útközben meg-megálltuk, megcsodáltuk a növénykölteményeket, kóstolgattunk az érő, leérett gyümölcsökből. Márta Balázs fia kertészkedésének nyomát ecsetelte, amikor a frissen felásott földre mutatott a málnatövek körül. János, a férje jegeskávét, süteményeket, hideg limonádét és Tokaji Furmintot szolgált fel a kerti asztalnál, észrevétlenül és magától értetődön tette mindezt, köszönet érte.
Az idő úgy röpült el, meg sem éreztük volna, ha a mélysötét nem figyelmeztet: éjfél felé jár. A jóleső, kiadós, sok témát érintő beszélgetés után szedelőzködtünk föl mi, vendégek, láthatóan nem nagyon akaródzva.
Jobb alsó hetesem másnap reggel igényelt újra Cataflamot és emlékeztetett az alig múlt estére.
Jövőre veletek ugyanitt, a Paradicsomban, jobb alsó hetesem fájdalma legyen a kellemes múlté.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése