Marika Hartán

Hartai kolbász és hartai pirospaprika - mindössze ennyi juthat az átlagos ember eszébe Hartáról, miközben eszeveszetten keresi a fejében a település helyét, talán fogalma sincs, merre van. Valahol az országban. A Duna bal partján, ha Pestről nézünk Baja felé lefele az 51-es úton, Halcsárdákkal tarkított úton, valamikkel bevetett, vagy éppenséggel bevetetlen földek, mezők által megszakított településeken keresztül vezet az út Hartára. Ha anyámmal mész, akkor a biztonságon is túltevő tempójában a mintegy száz kilométeres utat kényelmes két óra alatt teszed meg, és biztos lehetsz, hogy vele mindenkor el is jutsz oda. Tény, hogy a falu mellett akár észrevétlenül el is suhanhatsz, ha nem tudod, hogy közvetlenül Harta-Állampuszta után következik, hiszen a főútról egy fia jelzőtábla nem sok, annyi sem jelzi előre a hartai leágazást. A település kétnyelvű - Hartau/Harta - tábláját csak akkor veheted észre, ha meredten sasolsz bal felé. Nekünk sikerült is az első ilyen lehetőséget elmulasztanunk, a másodikon fordultunk le a faluba, de Hartau/Hartán minden út Marikához vezet.
Széles utcákon mész, melyeket bokrok, tuják, fák, virágok, hosszúszálas óriás fűpamacsok szegélyeznek, közérthető, jól látható utca névtábák jeleznek a színes, ízlésesen rendben tartott házak között. Szemet gyönyörködtető a látvány borúlt ég alatt is, napfényben pedig különösen.
Az ember azt gondolná, hogy város, pedig közel négyezer főt számláló falu, meg hogy itt sok a gazdag ember, pedig csupán a szorgalmas, aki nem rest tenni portájáért, építeni, szépíteni, rendezgetni, ültetni benne.
Harta - szerencsétlenségére - viszonylag távol esik minden olyan nagyobb várostól, amely munkalehetőséggel bírhat az ittlakók számára, Dunaföldvár, Kalocsa, Baja, a Duna áttételes partján Kecskemét. Hartán magán a mezőgazdaság adhat munkát a farmergazdaságokban a legkülönfélébb munkát is elvállaló napszámosoknak. Meg a szomszédos Harta-Állampusztán a börtön, ahol sok férfi dogozik. Ezt Marika baránői mesélik a tiszteletére megrendezett születésnapi ünnepségen a jóízűen  elfogyasztott ebéd után. Újházi tyúkhúsleves, marhapörkölt tésztával, hústál rántott hússal, fokhagymás szelettel, sült csirkecombbal, rántott ponttyal, köretként petrezselymes burgonyával, zöldséges rizzsel - lehetetlen, hogy a meghívott családtagok, rokonok, barátok közül valaki ne találna fogára valót. Anyámnak a marhapörkölt ízlik a legjobban, ez mindent visz, állítja. A sütik közül a kókuszos krémesből plusz szeletet gyűjtök be odébb egy tálról, gyermekien örülök neki. A hatvanas számot rejtő szülinapi tortának egyenesen selymes a gesztenyekrémje, halkan, óvatosan, egyben odaadón kínálja fel magát a színes lufis mintájú terítőn, szerpentinekkel, lufikkal díszített terem falai között. A szűk családot - Marika két lányát párjaikkal, férjét - illeti a terem ízléses feldíszítéséért, folyamatos ki- és felszolgálásért járó dicséret, Marikát pedig az ünnepléséért lélekből bölcsen elmondott rögtönzött köszönetért. Marika Hartán ma olyan volt, amilyennek anyám tizenöt éve és nem véletlenül szereti, jómagam is már egy jó ideje.