Hungarikum

Már megint egy nap Szegeden, mely hűvösen és barátságtalanul indul, egyre naposabbra fordul, a végére élesen süti a napra bélyegét: szép volt.
Szegeden könnyen varázsolódom el, a városnak semmit sem kell érte tennie, önmagában elegendő, hogy van. Pedig most talán utca sincs, mely ne lenne feltúrva, valamennyire felforgatva. Csöveket cserélnek, útburkolatot váltanak, síneket fektetnek hangelnyelővel és rezgéscsillapítóval. Átmenetileg csúnyul a város, hogy később többszörösen nyerje vissza szépségét. A város hangulata pedig így is átüt a romokon, az ásott gödrökön, a lecsupaszított utcákon, a kordonok között elhelyezett ritka pallókon, ahol ember gyalogosan és kerékpárral veheti be a túloldalt. Áttetszik a szertelen rendetlenségen a rendbe hozott, egymásba illőn színezett házak légies szépsége, a város tervezettsége, összefogottsága, barátságossága, emberléptékűsége, élhetősége. Szegedet lehet szeretni, még jobban szeretni, még annál is jobban, ha lehet.
Ebben a most önmagából kicsit kifordult városban élnek volt munkahelyi kollégáim, közöttük is Fazék, világszép anyukája, és működik egy gyár, ahol valamikor együtt dolgoztunk: Fazék, Mackó, én, meg a többiek. A gyár áll még, termel, több százaknak ad munkát, egzisztenciát a nekem bevehetetlennek tűnő falai között. Barátságunk Fazékkal, Mackóval és a többiekkel akkortól eredeztethető, ami azelőtt, ill. azóta történt, egy újfajta időszámítással fejezhető csak ki: a Taurus előtt, ill. a Phoenix/Taurus után. A gyár, a munka, a kollégák Szegeden és Pesten, az akkori közkedvelt munkahely varázsa, a gumi semmivel össze nem keverhető édeskés szaga, az íróasztal mögötti és azóta is megismételhetetlen önállóság, felelősség, az érzet, hogy mindez nem munka, hanem egy édes hobbi egy angol Klubban, ahova kedvtelésből jár be az ember, mint egy visszajáró álom köszön minduntalan vissza, ha csak rá gondolok, szóba kerül, és persze miért ne kerülne gyakran szóba.
A Széchenyi téren a sétány mind két oldalán épülő bódésorral találom szembe magam a megcsodált Városháza előtt. Akkor készül a díszlet a Hungarikum Fesztiválra, amikor Szegeden már időtlen idők óta áll egy igazi Hungarikum, egy ideje kis Germanikummal keverve.