Hát Oroszországban nem igazán van (nevetek) ilyen szálloda. És akkor mondom, Jézus Mária, milyen gyönyörűség. Egyik alkalommal az egyik csaj meg a másik csaj a delegációból hívnak, hogy Rita, gyere, nézd már meg, mi hol lakunk. Bementem és megnéztem a három lukat (nevetek), amit nekem megmutattak. Mert rajtam kívül velünk volt egy férfi és három nő. Így voltunk, azt hiszem, összesen öten. Lehet, hogy a két nő egy szobában lakott, egy másik nő még egy külön szobában, és volt még egy férfi meg én. Érdekes módon, akik ketten laktak egy szobában, azok rosszabb körülmények között voltak elszállásolva, mint én, és a többieknek is mind lukak jutottak szoba gyanánt. Hú, mondom, Jézusom, és egyedül küldtek engem mindig sétálni, mert én nem mentem a tárgyalásokra. Hát aztán mondom, azt hiszem a jó nagy szobám az összes komforttal annak köszönhető, hogy orosz útlevelem van, és azzal az emberrel óvatosan kell bánni, azt az embert figyelni kell, hátha kém. No most, én olyan kém voltam, de olyan, hogy nálam különb nem létezett a világon (nevet).
A papa azt mondta, hogy el kell mennem London olyan részébe, ahol csupa hajléktalan lakott. És én el is mentem. Képzeld, egy olyan őrült voltam, aki megcsinálja, amit neki mondanak.
- De miért kellett oda menned?
Mert ott gyönyörű anyagokat lehetett kapni. És vettem gyönyörű anyagokat.
- Mert nem te varrtad a saját ruháidat.
Nem, akkor én csináltattam a ruháimat. Nem úgy volt, hogy olyan szegény voltam, mint most, akkor csináltathattam ruhákat.
- Abban az időben még meg lehetett fizetni a varrónőt.
Meg, persze. Aztán mentünk haza fele és egy grandunk nem volt, egy árva fillérünk nem maradt. Ott ültünk a repülőre várva a V.Ervin és a nők közül mi ketten. Olyan éhesek voltunk, mint a nyavalyakórság. Úristen, hogy fogunk mi itt enni, ha egyszer semmi pénzünk sincs, éhen halunk, amíg beülünk a gépbe, és mit adnak nekünk ottan, szendvicset vagy valami mást. Na, V. Ervin megkönyörült rajtunk. Pedig mi nem mondtunk neki semmit.
- Biztos, ő is éhes volt.
Vett három deci vodkát. (nevetek) És hozott három szendvicset. Mindenkinek egyet. Megittuk a vodkát. Őt is egyre kínáltuk, hogy ő is igyon, de mondta, hogy ő nem ihat, mert amikor megérkezik Budapestre, rögtön kocsiba ül, úgyhogy ő nem iszik, de mi ketten ittunk, kiittuk a lapos üvegből az egész vodkát, megettük a szendvicset és azóta az lett számomra a világ legjobb szendvicse. Azóta is sokszor csinálok magamnak itthon ilyet.
- Milyen volt?
Vajas kenyér, tojás és paradicsom. Isteni finom volt, nincs rá szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése