Ilyen vegyes azért nem volt a tegnapelőtti barátnői est nálam, amelyre pontosan kettőt aludtam, mire úgy döntöttem, hogy megírom. A társaság súlypontját mindig is G.Zsuzsa barátnőm barátnői szálai képezik, ezekből azok, akiket több évtizedes közös múltunk során én is megismertem. Ebből ágazunk el, miszerint egy-egy embert a magam részéről igyekszem a körbe úgy behozni, hogy passzoló plusz emberként, érdeklődőként ne rontson az est színvonalán. Ebben a társaságban jó esetben évente egyszer találkozunk, amikor G.Zsuzsa hazajön Budapestre. E ritka találkozás a maga nemében egyedi és sokáig emlékezetes. Azért nem azt írtam, hogy örökre, mert az emlékezet oly sok mindent kirostál, könnyű ballasztként enged el, talán ezt is. Egy másik Zsuzsa, nekem csak Csücsök, volt most az egyetlen, aki kilógott a sorból, hiszen révemen került be a társaságba és nem utolsó sorban legendás körözöttje nyomán, amit csak ő és csak úgy tud elkészíteni, hogy annak egyszerűen nincs párja, ne keressük. Körözöttje most tripla adagban készült és olyan finom lett, hogy arra nincsenek szavak. Friss magos rozsos kiflivel ettük, vaj, margarin nélkül kentük rá vékony-vastagon és olyan krémes volt, olyan ízletes, olyan puhán, vágyakozón omlott a szájba, amit csak az tudhat, aki az első harapás után a többit is velem együtt élte át tegnapelőtt egy lakótelepi ház földszinti lakásában egy parkra nyitott ablaknál.
Brassóimat szántam volna az előételek után a harmadik helyre, azonban közkívánatra és így még melegen került a körözött után az asztalra. Valóban Brassóinak szántam az ételt, annak készítettem, hogy az lett-e nem tudom, örök dilettánsként mindig bizonytalan vagyok a végeredményt illetően. A krumpli mellett a filézett csirkecombé volt benne a főszerep, meg persze a só, a bors és a töméntelen fokhagymaporé. Úgy láttam, jól sikerülhetett, mert G.Zsuzsa barátnőm, aki nem vagy csak alig eszik húst, kivételesképpen szedett a húsi részéből. Kata is dicsérte, aki pedig nagyon nagy konyhazsonglőr, így gondolja legalábbis az, aki egyszer életében már kóstolta ételeit. És hatalmas mesélő, akinél nem tudsz olyan témát, amihez ne tudna hozzászólni. G.Zsuzsát persze elsősorban közös ismerőseik a Katával érdeklik a legjobban, mi van velük, ki hol van, hol tartanak, mik a terveik. Bár nem tudunk ilyenkor belefolyni a beszélgetésbe, azonban többszöri találkozásunk nyomán már szinte ismerem őket, annyiszor hallottam róluk. Jutka is csak hallgat és figyel és csipeget, mert értékelhető mennyiségeket bizony nálam sem eszik.
Az Amerikában élő G.Zsuzsa barátnőm a Kata által készített ételek fogyasztása közben vél szembesülni a magyar valóságnak azzal a szeletével, amely ránk képződik le, életünkre gyakorol napi hatást és megfogalmazásunkban kerül tovább adásra. Miközben egyre álmélkodik, hitetlenkedik jegyzi meg, hogy milyen finom a padlizsános lavas, amelyet csak azért neveztem el így, mert az örmények, grúzok lavasához hasonló keskeny, kerek kenyértésztán csücsülnek a megsütött padlizsánkarikák padlizsántöltelék társaságában. Nekem is ez lesz az este folyamán a körözött után a kedvencem. Valami olyan íz egyveleg állt itt a lavason össze, amilyent nem sűrűn tapasztal az ember egy padlizsán és kenyértészta találkozásánál. A legfinomabb étel persze mindig a legkevesebbnek bizonyul, alig tudok megmenteni anyámnak egy kisebb szeletet egy későbbi kóstolás erejéig.
Kata sárgaborsós fasírtpogácsája is szépen fogy, nem beszélve a sopszkihoz hasonlatos kétféle friss vegyes salátájáról. A túrós sütim, rizskochom csupán mutatóba kerül az asztalra, alig esznek belőle. Ám Kata sajttála ötféle sajttal, koktél paradicsommal, szőlővel – nem is vad alkohol, inkább egy-két üveg sör, narancslé és több pohár csapvíz kíséretében -, az est végére ürül ki teljesen. Nem így a beszélgetésünk, amely a késői órára való tekintettel akaratlagosan egyben váratlanul hagyódik félbe.
Mesi talán, ki most nem tudott eljönni, jövőre itt lesz, hogy együtt legyünk, együnk, beszélgessünk, múlassuk az időt szűk baráti társaságban, ismétlődő, egyben táguló ízek kiszámíthatatlan tárháza mellett egy majd akkori estébe hajló nyári délután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése