Ezt írtam Andrassew Ivánnak:
"Kedves Iván!
Nem ismertem Weber Lajost. Fényképeit nem láttam, sajnos arról sem tudtam, hogy ő maga létezik egyáltalán. Ez mind az én hibám. De ahogy írsz róla, Iván, immáron másodszor is az utóbbi időben a blogodban a váratlan és visszavonhatatlan halála kapcsán, élőbbé teszi őt számomra mindazoknál, akik még élnek, tudunk egymásról, közel s távol vagyunk egymástól, alig beszélünk, találkozunk. Valahogy tapinthatóvá, érzékelhetővé tetted őt, mintha megcsapna a szele, ahogy kimegy egy nyitott ajtón, egyszerre legyintve meg és hagyva végtelen űrt maga után. Sajnálom, hogy nem ismertem Weber Lajost, hallani sem hallottam róla. Úgy érzem mégis, hogy egy olyan ember ment most el örökre, aki nagyon ismerős és szerethető lehetett, s akinek hiánya nem egy pillanatra fáj. Mindezt neked köszönhetem, Iván.
Tiszteletteljes üdvözlettel:
Szegő Panni
(annaszego@gmail.com)"
Az írást Andrassew Iván engedélyezte a blogjában a bejegyzések között megjelenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése