2019. január 27., vasárnap

Boldog születésnapot, Picúr!

Nem tudom, milyen nap lesz ez a mai. De ha hinni lehet az időjárásnak, akkor metszően hideg, szeles, alig napos, hasonló az elmúlt napokéhoz, amelyekkel a Tél Apó meg Tél Anyó egyáltalán nem vallana szégyent, igazi, hamisítatlanul télies. Nem szidom, nem panaszkodom, hiszen mikor legyen tél, ha nem télen. Most tombolja ki magát és ne márciusban meg áprilisban, amikor mindenki csak csodálkozna rajta és fázósan húzná magán össze oda nem illő télikabátját.
A mai napon születettek valódi bátor, talpraesett emberek, akiket a tél edzett, tett vasgyúróvá, hogy a barátságtalanul zord időjárás mellett kibírjanak mindent, amivel megtalálta és megajándékozta őket a Sors. Mert a Sors ezen a napon nemcsak a hideget bocsátotta a mai nap szülötteire, hanem beléjük helyezte a Vízöntő összes pozitív, kedves tulajdonságát is, amellyel egyúttal oly annyira szerethetővé is váltak saját maguk és környezetük számára. Boldog születésnapot hát, jó egészséget, sok hidegben edzett boldogságot és élő álmaid teljesülését kívánom, amelyeknek az elérésében ez a nap, a hideg, a tél csak még jobban meg kell hogy erősítsen. Mert a nap szülöttei, a szívemnek oly kedves Vízöntői igenis ilyenek. Én csak tudom.

2019. január 26., szombat

Nyeső Mari: Antikvárium

Először énekesnek ismertem meg, aki a dalai közötti óhatatlan szünetekben értelmeseket beszél, meg humorosakat, csupa olyanokat, amelyektől nem bír az ember nyugton maradni a helyén: viszket a tenyere, de nem azért, hogy egy pofont keverjen le, vagy mert váratlan pénz áll a házhoz, hanem mert ilyenkor izegni-mozogni való van és hozzászólni való, meg vele együtt énekelgetni való is. 
Azután ismerősök lettünk vagy mi a szösz, azóta látom gyakori megjelenéseit a facén. Szinte semmit sem hagy szó nélkül vagy nincs olyan kis semmiség, amit meg ne osztana, meg ne tanácskozna így nagy kupacban. 
Felfigyeltem megfogalmazásaira, amelyek egyszerre naivak és bölcsek, ártatlanok és világlátottak, egy olyan valakié, akit nem hagy hidegen a meleg és melegen a hideg, egyszóval minden érdekli. És ha már őt érdekel valami, akkor érdekeljen mást is, mert mondatokba önti, mely mondatok nem hagyják békén a magát békésnek gondolt embert, megböködi - nem úgy egyenesben, hanem óvatosan és észrevétlenül -, s ilyenkor mindenkor válasz jön, meg javaslat, vagy továbbgondolás, esetleg visszaemlékezés.
Például itt ez a mostani élménye könyvekkel - Nagy Lászlóval, Weöressel -, antikvár könyvekkel, egy remekbe szabott csöppnyi novella. Először, bevallom, azt gondoltam, hogy Mari megosztotta velünk egy valakinek antikváriumról, könyvekről szóló írását.  Merthogy nem mertem azt hinni, hogy mindezt Mari képes ennyire érdekesen, olvasmányosan, plasztikusan leírni önmagáról és a hőn áhított könyvekről. Aztán, mint akit a darázs csípett meg, ébredtem rá, hogy hát persze, ez az ő saját írása a saját maga által megélt élményéről. Azt nem tudom, hogy elszégyelltem-e magam butuska feltételezésem miatt, de hogy jól esett a tévedésem felismerése az úgy biztos, mint ahogy a hevenyészett felkomferálásomat írom most Mari írása elé.
Nos, ennek a Marinak az írásbeli engedélyét bírom, hogy a tegnap kelt élményét a maga puha, porhanyós, még reggeli frissességében itt leközölhessem. Jó álmélkodást!

"Megérkezett a Nagy László összesem az antikváriumba. Szaladtam, bár tudtam, ez egy kék 4 kötetes, de csak 800 forint az egész... szeretni fogom ezt is! Az antikvárius örömmel fogadott, mutatta a kékeket, amitől picit féltem, mert még nem ismertem... Elmeséltem neki a múltkor, hogy gyerekkorom óta szerettem volna azt a szép, fehér, 3 kötetes Nagy László összeset, amit másoknál láttam. Bevallom, picit irígykedtem rájuk, mert nekem arra nem volt pénzem akkor és utána még nagyon sokáig nem volt rá, aztán meg elfeledkeztem róla. Nem olyan régen egyszercsak megláttam a szekéren a Nyugati téren és bátortalanul megkérdeztem, hogy mennyi és mondta a lány, hogy minden könyv 300 Ft, ez meg kötetenként 300... És akkor arra gondoltam, hogy most van annyi pénzem, hogy bemenjek az Alexandrába és legyen nekem egy új, saját, ropogós Nagy László összesem, már nem kellene használtat vennem.
A 4 emeletes áruházban nem találtam sehol sem a költészetet. Pedig régen még volt! Talán a 3. emeleten? Végigszaladtam az összes emeleten, több tízezer könyv mindenfelé, de költészetet én sehol sem találtam. Végül elkeseredésemben megkérdeztem az eladókat a földszinten, akik rögtön megmutatták, hogy ott balra, a sarokban. Talán 4 polcnyi semmiség, amire többször is rámutattak, aztán odakísértek engem, mint hülyegyereket és mutatták, hogy ez mind, mert én nem hittem el. - Külföldi és magyar költészet együtt? - kérdeztem és ők bólogattak. Talán 60 könyvecske volt ott... - Nekem konkrétan Nagy László összes kellene... Megnézték a gépben: nincs, nem is volt és nem is lesz. Így rövidre zártuk a dolgot, visszamentem a kocsihoz, de a 3 kötet már nem volt ott. Azóta persze mindenhol kerestem és már mindegy volt, hogy használt, vagy sem, csak legyen már!
Az antikvárius örömmel mutatta a 4 kötetes, kék színű Nagy László összest, amit behozatott nekem a raktárból, olyan jó fogása volt, fényes és sokkal barátságosabb, mint gondoltam. Megörültem és megköszöntem, de akkor már nagyon vigyorgott és kacsintott, hogy azért ez nem ilyen egyszerű ám és előhúzta a háta mögül a 3 kötetes fehér Nagy László összeset. - Ne adja fel az álmait! Megszereztem magának a fehéret is! - Jajj, jajj, most mit csináljak? - és elkezdtük összehasonlítani a kettőt... 800 Ft a 4 kötetes kék és 2800 Ft a 3 kötetes későbbi kiadás, ami már kibővített.... de abba valami nő beleírta a nevét és itt-ott bekarikázgatott egy-egy oldalt... nem értem, hogy hogyan veszi a bátorságot a szerzőn kívül bárki, hogy egy könyvbe beleírjon? Őszinténtén bevallom most, hogy nagyon nem szeretem a dedikálást. Azt a szép borítót ösze kell firkálnom... nekem ez olyan fájdalmas dolog, de persze értem, hogy nekik meg emlék és én vagyok a lemezen és a kezem nyoma, de én azt a lemezt nagyon-nagyon sokáig készítettem, a dalokat meg rengeteg órán át írtam, míg a végleges formájuk megszületett, most meg 2 másodperc alatt idekaparok valamit, a legrosszabb, ha valami személyes okosságot kérnek tőlem a lemezre, de most nyomban és egy pillanat alatt... na mindegy, nem is kellett volna ezt most elmondanom... Még sokat beszélgettünk, közben vívódtam és a végén azt mondtam, hogy a kék. Az az enyém. Lehet, hogyha ismertem volna, akkor erre vágytam volna, mert én még ilyet nem láttam eddig sehol sem. - De minden kívánságomat így tudja teljesíteni? - kérdeztem nevetve és nagyon megköszöntem, hogy így utánaszaladt a fehérnek. - Hát mit szeretne? - mosolygott hamiskásan. - Jajj, nevetni szeretnék. Volt régen a Marcello D'Orta... - és már előkapta a ritkaságot. - Jajj, nem ez, mert ezt véletlenül már megvettem a kocsiról, hanem a másik! Átnyúlt a túloldalra a könyvek mögé és már húzta elő... - Mennyi? - Magának 590 Ft. Ez a legalsó árunk, ez alatt nincs nálunk könyv. Annyira felbátorodtam, hogy elmondtam a legnagyobb vágyaimat. Felírta egy Mikulás-kíváságlistára és szinte minden könyvnél bólogatott, hogy azt ő is mennyire szereti és milyen jó választás. És akkor kértem egy szakkönyvet...technika...fizika, nem mondhatom el a címét és a szerzőjét... - Most jöjjön ide a géphez és nézze meg hányan iratkoztak fel rá! - 27? - Igen! De mostantól maga lesz az első! Látja? - és beírta legfelülre a nevemet. Annyira elszégyelltem magamat, hogy megköszönni sem tudtam és elpirulni sem tudtam rendesen, csak álltam bambán. És akkor valami nagy jót akartam tenni én is, hogy megháláljam és azt mondtam: - Akkor megveszem azt a drága Weöres összest a kirakatból, amit a múltkor már kérdeztem és akkor a fehér Nagy Lászlót épp be tudja tenni helyette a kirakatba. A múltkor azt mondta, hogy Nagy Lászlót senki sem keresi... Persze ez nem ilyen egyszerű, mert az egyik költő népszerűbb és sokkal többe kerül, mint a másik és a kirakatba is csak az kerülhet, akit sokan keresnek... Ráadásul rosszul emlékeztem és a drága Weöres nem 3800 volt, hanem 6 ezer... (persze nekem 5...)"

Forrás: FB, 2019. január 25., péntek

2019. január 20., vasárnap

Nyasi születésnapjára

Ki tudja, ki tudom-e holnap nagyra nyitni a szám a Szájsebészet után, és tudom-e neked azt mondani, hogy legyen nagyon szép születésnapod, süssön hozzá a nap, eshet is az eső, de csak csöndesen és moderato, érezd magad jól, élvezd, hogy egészséges vagy, szép családod van, olyan munkád, amely minden napra juttat kihívást, fejtörést, megoldandó feladatokat, emlékezz szüleinkre, mennyire örültek, hogy fiú került a családba két lány után, milyen óvatosan fogott a kezébe Xenia, aki még nem tudhatta, hogy a hónapjai már meg vannak számlálva, mi meg oda voltunk tőled és vissza, hogy milyen égő vörös a hajad és egy csöppnyi csomag vagy, akiből mára mekkora lakli lett, boldog születésnapot, drága Nyasikám, aki kora gyerekkorodban Kilimpó lettél meg Bindra, mert Kati húgunk átnevezési mániája téged is elért, és aki mindaddig gyepált téged, amíg könnyek között a kérdésre, hogy hogy hívnak, azt válaszoltad Sanyi helyett, hogy Szegő Kilimpó, vagy Szegő Bindra, és akkor szent lett a béke és nagy lett a lenyugodás, s amit felemlegetve most teljes szívből nevetünk, mely messzeségből visszavedlettél Sanyivá, ill. Nyasivá, de ez már alig változás a Bindra-Kilimpó nagy műtéthez képest, legyen nagyon szép napod holnap születésnapodon, drága Öcsikém!



2019. január 15., kedd

Következő nagy ember

Jön a következő nagy ember a céghez. Nem is tudok tőle aludni. Azt mondják, hogy jó helyet foglaltak neki a szállodában, ahogy dukál. Szépen kialussza magát, elfogyasztja a gazdag reggelit, illő módon felöltözik, bemosakszik és bejön. Illetve behozza a taxi. Fogadják. Bekísérik a szobájába. Lesz ott egy kis állófogadás, ahol megismerkedik a krémmel, meg a lejárt krémmel.
Biztosan körbeviszik a termelésen. Nézd és lásd, ez a te birodalmad, ezt kellene rendbe tenned. Csodálkozik majd, hogy de mit is, itt olyan nagy a rend. Láthatóan szorgoskodott egy derekasat a cég apraja s nagyja, hogy minden csillogjon meg villogjon, amikor a következő nagy ember ide belép.
Azután talán bevezetik az irodisták muszáj-világába. Ezek itt a műszakiak, az meg a logisztika, ez itt a meo, az meg ott a könyvelés-pénzügy. És itt az ajtó,mögött kik vannak? Ugyan, hagyjuk, szóra sem érdemes, csak a beszerzés.
Így lehet az, hogy az ajtón túlról egy beszerző kábé így képzeli a következő nagy ember első pillanatait. Aki kicsit bizalmatlanul, telisde tele önbizalommal, hogy majd ő megmutatja, nézi ezt a fura szerzetet, ami nekünk a cég, a második otthonunk, a hely, ahol nem ununk meg dolgozni, mert itt már egy jó ideje csak hobbiból és kalandvágyból lehet és érdemes. És végtelen reménnyel, hogy egyszer sokkal jobb lesz, mert igenis annak kell lennie: vele vagy nélküle.
A következő nagy embernek sem lehet nyugodt az éjszakája: fekszik csak és hánykolódik, vajon milyen lesz az első belépője ezek között a magyarok között, akikről  hall ezt is, meg azt is, de hát már nem is annyira magyarok, ott a sok ukrán, meg külföldről a segítség.
Be kell mennem, gondolja, nincs mit tenni, egyszer el kell valahonnan kezdeni: holnap, a cégtől, benne a sok ismeretlennel, aztán majd csak lesz valahogy. Mert ugye olyan még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy.