Haza felé

Rohanunk az autópályán haza felé. Ilyenkor hirtelen mindig sietős lesz. Addig ráértünk, de induláskor történik velünk valami, aminek következtében automatikusan és nagyon mehetnékünk támad. Többször megfigyeltem már és ez alól egyetlen út sem kivétel. Tegnap is. Mintha megkergültünk volna a legutolsónak kikiáltott látnivaló után. Azonnal neki álltunk sietni. Az autóút fékez, forgalmával leblokkol, valóságos kecmergésnek tűnik a nyolcvan és száztíz közötti sűrűbb forgalomban való előre haladás. Ilyenkor fedezzük fel, milyen hosszú is bír lenni egy-egy ilyen útszakasz.
Az autópályával együtt megjön a sebesség, vele a rohanás, a valóságos száguldás. Ülök az anyósülésen és bámulom a tájat, jobban mondva, csak nézek ki a fejemből, úgy suhan el a természet, a távolabbi településekkel szabdalt táj mellettünk, mintha a következő pillanatban már ott sem lettek volna. Idővel beesteledik. A kamionok totális kivilágításával feltűnik az esti autópályás autózás szépsége. Akár ha egymással akarnának versenyezni a teherautók, kamionok, amikor a körbevilágításukat bekapcsolják, már akinek van ilyen. A többség fényvisszaverő matricával díszíti fel kocsiját. Az üzemanyagot, tejet, folyékony anyagot szállítók henger tartályainak kör alakú hátulja valósággal színpompázik a körbe-körbe rávetülő fényekben. Minduntalan egy csoda és gyönyörűség.
Önkéntelenül úszik föl bennem a kérdés: melyik alatt volna jó most szörnyet halni. A gondolatnak nem ágyazom meg előre, váratlanul talál magára és ahogy egyre-másra hagyjuk hátra a kamionokat, úgy izmosodik meg, magamat is megdöbbentve. Mellettem Tibornak persze halvány segéd fogalma sincs haláli ötleteimet illetően: merőn nézi az utat maga előtt, fogja a kormányt, nyomja a gázt meg a féket, és közben sűrűn teszi a megjegyzéseit a köcsög és még köcsögebb sofőrökre. Ennyi köcsög nincs is a világon, de ha mégis, akkor azoknak pont ezen az autópályán kellett most egybe gyűlniük.
Ezen közben abban maradok magammal, hogy suhanjanak vagy cammogjanak a kamionok e késő esti órán bármennyire is gyönyörűen megvilágított hátsókkal, azért még egy kicsit életben szeretnék maradni. Legalább a következő száguldásig haza felé.