Dóri Dublinból

(A Dóri ezt a rövid helyzetjelentést küldte Írországból, amely valóban szűkszavú, de mindemellett sűrítve hozza mindazt, amiben most él, ami foglalkoztatja, ahol van és ami felé halad. És az sem baj, ha közben kicsit elsírja magát, ha mégsem, akkor is közel áll hozzá. Innen meg semmi sem akadályoz meg benne, hogy örüljek annak, hogy megvan, egészséges, kolbásztól bűzlik, amitől már totál elege van, fázik is meg nem, van hol aludnia, eltökélten keresi a munkát, és lesz ez még így se.) 
Mint azt már korábban Anyunak ás Apunak megírtam van állandó lakcímem Írországban. Egy csodálatos helyen, Dublin egyik legelokelobb negyedében Rathgarban. A ház csodás mintha álmaimból lépett volna ki. Az utcában van James Joyce szülőháza így kérdezhetnétek, hogy mi okom van panaszra.( Beside the obvious: I DON'T HAVE A JOB)
Semmi, igazán semmi. A lakás a szuterénben van. Tehát hideg. Nagyon hideg. Két fickóval lakom együtt, akik ugyan nem zavarnak sok vizet. Tényleg nem, mert minden nap kb.10 percet találkozom velük, és ha időnként a WC ülőke nem lenne felhajtva, észre se venném, hogy ott vannak.
A szoba is szép. Csak kicsi. És alacsony. És hideg. És nyirkos. Amitől büdös. És kolbászszagú. Merthogy Moncsival 2 hete kolbászt eszunk.
De nem vagyok elkeseredve.Tényleg nem. Csak néha kiborul a bili. Illetve most először. Amikor itt ülök az internet kávézóban. Ami MELEGEBB, mint a szobám.
De boldog vagyok...:) Igazán...Meg egy kicsit hülye :) de ezt már tudtátok.
Jicsinszky Dóra

Dean Brisbane-ből - Színesek

Nem sok minden történt azóta és emiatt nem nagyon írok a blogra. Szokás szerint reggel kelés, munka, délután pedig kicsit tudok a családdal skypeon beszélni, utána suli. Este megjövök, ismét facebook. A nagyon ráérőkkel…. J

Viszont most értem el oda, hogy ritkábban kapcsolódok fel mert sokszor teljesen elmegy az estém és nem csinálok semmit csak a gép előtt pletyizek.

Sok változás nem történt, a legrosszabb az időjárás. Egyre többet esik, szinte minden két-három napban esik. Igaz, sokszor csak egy futó zápor, de van mikor egész nap kitartóan esik. A hőmérséklet jó, nem fázok. De aztán mikor a nap kisüt, akkor igazán süt.

Program most nem volt, mert az osztályfőnököm elutazott Tájföldre 3 hétre. Két tanár helyettesíti őt, nagyon kedvesek. Hamarosan letelik az IELTS tanfolyam és átlépek egy bussiness tanfolyamra, ami kicsit problémás, mert délelőtti időpontban van. Abból a szempontból viszont kedvezőbb, hogy csak hétfőn és kedden délelőtt, szerdán pedig fél nap. Szerettem volna átkérni magamat, hogy az estéim szabadok maradjanak, de eddig nem sikerült. Állítólag akkor új vízumot kell kérni, azt pedig most nem szeretnék megint igényelni… (500 AUD) Ha a következő IELTS-re is szeretnék menni, akkor újra 12 hét, de kezdődik minden elölről. Az egyik tanár már rám szólt, hogy próbáljam meg a vizsgát és menjek tovább a business tanfolyamra. Talán igaza van, meg egy picit unom már az esti tanfolyamot. Úgy döntöttem, elkezdem így novembertől a businesst és már a nappalira fogok járni. A munkámat nem nagyon zavarja, mert inkább a hétvégek az erősebbek és a heti húsz óra nem sok.

Sajnos egyre többet foglalkozok a karácsonnyal, és őszintén félek, hogy idén először egyedül töltöm. A Laci haverom is hazamegy december 20-án, igaz fájó szívvel. Nagyon szeretne vissza jönni….Keresem a megoldásokat az ünnepekre, de igazából én sem tudom mihez kezdek majd.

Már több mint egy hónapja, hogy megigényeltem a adószámomat és még nem érkezett meg. A suliban utánanéztek, és egy megoldás van: be kell menni a hivatalba. Ettől már borsózott a hátam… ADÓHIVATAL !!!! Sorban állás, tömeg, morcos ügyintézők stb. Egyik nap erőt vettem magamon, nekiindultam elintézni. A cím alapján sajna elköltöztek (kezdődik, gondoltam)…. Átsétáltam a megadott új címre, rövid kérdezősködés után meg is találtam. A kis irodában kb. 5 ügyintéző és egy recepciós volt, aki egy ügyféllel nevetgélt. Megkérdezte, hogy miben tud segíteni, elmondtam neki a gondomat és a nevemet.(Itt jegyzem meg, hogy több helyen elkérik a keresztnevedet és azon szólít az ügyintéző…) Megkért, hogy foglaljak helyet, majd 5 perc elteltével egy fiatalember kedvesen köszönt: Helló Dean !! körbenéztem, kicsit úgy éreztem, több éve ismerjük egymást. Bekísért az irodájába és elkezdődött a procedúra. Csodák csodájára 10 perc elteltével elkészültem, a fiatalember elnézést kért (!!!), hogy nem kaptam meg időben, majd a számommal már kisétáltam. Azt gondolom, van még mit tanulnunk… J

Bank

Hirdetések alapján kiderült, hogy sokkal jobb bankszámlák vannak, mint amit én nyitottam az első héten, így bementem egy bankba, hogy utánanézzek, érdeklődjek. Rögtön plusz két másik bankszámlaszámot nyitottam a meglévő mellé. A meglévő miatt ideges voltam, mert úgy is lehet vele fizetni kisebb összeget, hogy csak odatartod a vevő egységhez, és pár másodpercre és máris megtörténik a beazonosítás, se PIN, se aláírás, semmi. Féltem, ha egyszer ellopják, sokat le tudnak emelni. Így erre most már csak kissebb összeget teszek, ami hirtelen kell, a többire pedig elkezdtem gyűjteni. A számla fenntartási díja ingyenes, az egyiken 4,8% kamat, a másikon 6% ha havonta minimum 10 AUD-t utalsz rá, és nem veszel ki. Nem vagyok nagy szakértő a bankszférában, de meglátjuk…. A hölgy rám beszélt egy biztosítást a szobámra és a személyes tárgyaimra. Egy hónap a próbaidő, és ha meggondolom magam, akkor csak felhívok egy számot és stornó. A díj havi 57 dollár, és legrosszabb esetben 20.000 AUD-t fizet. Még gondolkodom rajta, de több, mint valószínű hogy elfogadom. Akkor is fizet, ha elviszem a laptopomat és máshol lopják el. Tudniillik néha ideges voltam, mert a ház napközben teljesen üres áll, és az jön be, aki csak akar. Néha csak a főbejáratot zárják. A díj pedig heti kb. 15 AUD, az pedig egy Pack sör….

Lakás

A ház, ahol lakom nagyon szuper, és jól érzem magam. A társaság is nagyon kellemes. Egyik este - Márk fiam ajánlására - neki láttam tenger gyümölcse tésztát főzni. Isteni volt és olcsó. 1kg tenger gyümölcse keverék (kagyló, rák, tintahal stb.) került 10 AUD-ba, egy zacskó tészta 1 AUD. Fél óra alatt kész is volt. Közben, hogy kellemes hangulatom legyen, kibontottam egy üveg bort. Esténként elég sokan összejövünk a konyhában, mindenki a saját kis vacsoráját főzi. Hát én kaptam hideget és meleget is…. Az olasz pár rám szólt, hogy a pastát soha nem törjük, aztán a francia rosszul lett, hogy szódát töltök a fehér borba…..

Bezzeg a végeredményből mindenki kért, és mindenki dicsérte J.

Munka

Laci barátom egyik este kihívott a tanteremből, hogy lenne-e kedvem másnap máshol dolgozni. Persze, pláne mikor megtudtam, hogy mennyit fizetnek (25 AUD/óra) ami a mai napon 5500 Ft!!!!

Egy régi kerítést kellett elbontani egy magyar vállalkozónak. Sajnos reggel 5-kor volt az indulás, és 6-tól kezdődött a munka. Odaérkeztünk és nekiláttunk melózni, nem mondom, hogy könnyű volt... Nap végére hullának éreztem magam, 9 órakor már aludtam is. A jó hír, hogy még egy nap kell majd mennünk. ( A végén a két napból három lett és remélem lesz folytatása….) Igaz, utolsó nap egy hatalmas vízelvezető rendszerből a lerakódott sarat, iszapot kellett kihordani. A beton cső 220 cm magas így simán lehetett sétálni benne. Nagyon elfáradtam akkor is. De most a legfontosabb, hogy megismerjenek, és ha legközelebb lesz lehetőség, újra hívjanak…

Dicsekvésképpen írom: a 3 nap alatt kerestem 151.000 forintot!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Természetesen az autómosó is megvan, de egy ilyen jó lehetőséget nem lehetett kihagyni. Így megismerkedtem még több magyarral és ausztrállal.

Egyik hétvégén hívtak társadalmi (ingyen) munkára egy magyar családhoz betonozni. Ismét pár új embert ismertem meg. A család Veresegyházról költözött ki, teljes felszámolással. Nagyon nehéz volt nekik a kezdés, ahogy mesélik, de mostanra……

Vettek egy telket és építkezésbe kezdtek.

Itt más az építkezés. Az alap 50 cm mély, könnyű szerkezetes (gipsz karton), nagyon szép, egyszintes házikó kb. 250m2 (!!) nagyon, NAGYON szép. Kerítés nélküli utca, csupa hasonló szép házak és nagyon csendes környezet. A belvárostól kb. egyórányira fekszik. A pár korombeli lehet, nagyon kedvesek. A férj mesélte, amikor kijöttek Ő is ugyanezt az utat járta be, mint én, és ráadásul ugyanezeknél a vállalkozóknál. Visszatérve: a munka az volt, hogy a medence körül betonozni kellett, a mixer megjött, alig fél óra alatt behordtuk, utána ebédet és finom házi sört (saját főzés) kaptunk. Kettőre már otthon is voltam.

Más

A nagyfőnököm itt van jelenleg Brisbane-ben… Erzsébet királynő….

Jaj, a legjobb!!! Vettem lottót a Gottfried ajánlására, és nyertem 42 AUD-t J

Összegezve a tényeket

Nagyon jól érzem magam, és érzem, hogy nagyon sok lehetőség van, és jelenleg nem tudom elképzelni, hogy Magyarországra visszamenjek. Aki picit érez magában többet, annak csak ajánlani tudom. Itt ha dolgozik valaki, valamit (bármit), már jól megél….

Búcsú

Itt szeretnék elbúcsúzni a blogírástól. Na, nem teljesen, csak havi egy alkalomra lecsökkenteni. Mostanában nem sok minden történik, és a semmiről nem szívesen írok. Sokan várják a következő írásaimat, de nem mindig tudok használható információkat írni.

Tudósítás: Dean Brisbane-ből

Vera

Veráról el tudom képzelni, hogy nagyon jó óvónő. Nem láttam még gyerekekkel egy kupacban, nem láttam velük foglalkozni, kezelni apróbb-nagyobb problémáikat és mégis. Talán azért merem ezt ilyen határozottan feltételezni, mert mint embert ismerni vélem. Azért az egy kicsit túlzás, hogy behatóbban ismerem, annyira képlékeny tud lenni az egy bizonyos idő alatt megszerzett emberismeret, a mélyben megbúvó lelki mélységekről, vívódásokról nem is beszélve. Példának okáért Verának vannak konkrét elképzelései mondjuk egy hétvégi programmal kapcsolatban, kirándulni szeretne. A maga módján közvetíti, puhán harcol érte, mint aki szivacsokba burkolja ökleit és a meggyőzendő felek kobakjait. Éppen annyira küzd, hogy visszafordíthatatlanul ne sérüljenek mások érdekei, miközben határtalanul barátilag és barátságosan maga mellé képes  állítani őket. Ugyanakkor Vera kész változtatni az eredetileg eltervezetteken, amikor látja, tapasztalja az idő elkerülhetetlen, ám hétvégén viszonylag lomha múlását. Verát lopva figyelve, azt gondolnám, hogy azt mondja magában: 
- Nem baj, ha az ötödik szlovák falu helyett csak Visegrádig jutok el. Kettesben mégis sokkal, de sokkal jobb, mint egyedül. Megvárom a Danit.
És Vera megvárja Danit, tartson akár órákig. Verának alkalmazkodó képessége számomra lenyűgöző. Képes átlépni a saját árnyékát és teszi ezt anélkül, hogy egy csöppet is rosszabbul érezné magát a saját bőrében. Míg én már régen ordítanék, tombolnék, de legalábbis hisztiznék egy keveset és valami hülyeséggel fenyegetőznék, addig Vera nyugodtan – talán legeslegbelül vívódva -, ül, eszik, olvas, vár, éppen mikor mit tesz, csöndben van, vár, egyre vár, néha többekre. Ezért mondom, hogy Vera jó óvónő lehet. Meg azért, mert képes magát valamelyest háttérbe helyezni. Előtérbe is egy kicsit, amikor kell és feltétlenül szükséges, de háttérbe mindenképpen, amikor az adott helyzet és felállás azt megkívánja. Olyan is előfordult már nem is egyszer, hogy Verának semmi kedve sem volt például Seven Wonders nevű társasjátékot játszani. Ezt amúgy egyenesben nem mondja meg a Daninak, csupán haloványan, udvariasan, madárnyelven jelezgeti, csöndesen és helyenként kedvesen ironikusan fogalmaz, ami ugyan teljességgel ül és mégis célt téveszt a játékért elvakultan érvelő Daninál. Schnitt. A következő képen Verát ott találom a társasjátékozó társaságban, megideologizálva, miért is tartja az adott pillanat legjobb időtöltésének az éppen sorra kerülő játékot. Elnyomom késztetésemet, hogy kicsit megbúboljam, ráébresszem öt perccel előtti totálisan ellentétes elhatározására. Hagyom elmerülni játékos egyensúlyában.
Verának - a fentiek bátortalannak, helyenként határozatlannak kirajzolódó alakja mellett - mindazonáltal határozott elképzelése van a világról, önmagáról, céljairól, közeli vágyairól. Ő az az ember, aki pontosan tudja, mit akar, ha és amikor kell, a véleményét ki is mondja.
Ahogy mondtam, nagyon jó óvónő lehet: a mindennapi életből vett és ehelyütt igencsak kivonatosan felsorolt példák nyomán. Vannak elképzelései, amelyeken a helyzet kívánalmai szerint kész és képes alakítani úgy, hogy közben önmaga körül mások igényei csöppet sem sérülnek és ő maga sem él meg nagyobb lelki válságot.
Maximálisan igényes lehet a munkájával kapcsolatban, melyről tanúskodnak süteményei, mit süteményei?, sütemény-költeményei. A gyümölccsel beborított, zselatinban megfuttatott színes mázas, túró alapú és piskóta törzsű tortái olyan makulátlanul tiszták, a rétegek hermetikusan úgy különülnek el egymástól, hogy a legvégén a tökéletesen harmonikus tortában álljanak össze. Bármely cukrászda büszke díszévé válhatnának Vera tortái, miközben a Hévízi úton vagy Tahiban teljesednek ki az ebédlő asztalunkon. Be kell vallanom, hogy ezekből a tortákból egy morzsa nem sok sem éri meg a másnapot, értük mindenki kész feladni aznapra eltökélten követett fogyókúráját és többször is vesz, ha jut, mert jókor, jól és jó helyen tartózkodott. Ha Vera úgy bánik a kis óvódásaival, amilyen odafigyeléssel, odaadással tortáit készíti, akkor nincs mit vitatkozni, Vera kiváló óvónő.
És nem utolsósorban - klassz ember.
Sok egészséget, boldogságot, szerencsét kívánok születésnapodra és verőfényes októberi napot!

Lakat késői szülinapról Hedvig-napon

A mai napról, amely Mackó-névnap - amúgy a Hedvigből kifolyólag - a közel egy heti kedd este jut eszembe. Akkor tartottuk u.i. meg Lakat július közepére eső születésnapját. Jobb később, mint soha, mondhatnánk, hozzátéve, hogy bár minden ilyen későbbi, megkésett esemény ennyire jól sikerülne, mint az a bizonyos múlt heti kedd.
A Förtelmes főnökök című filmről az égvilágon semmit sem tudtam. A Vera ajánlotta, hogy nagyon jól szórakozott, amikor nagyobb társaságban nézte meg, igaz, voltak benne durva beszólások. Az utolsó szóig igaza volt: rengeteget nevettem, helyenként kínomban és jobbra-balra kitekingetve a Lakatra és Mackóra, vajon ők hogyan élik meg ugyanazt a helyzetet. Jennifer Anniston szájába olyan szöveget adtak az alkotók, amely egy machó férfitől is megbotránkoztatóan hatott volna, nemhogy egy csinos, középkorú hölgytől, így, ha lehetett, még nagyobbat durrant. A film műfaja egybevágott a már régebben megismert Másnaposok cíművel, amely jószerivel nem volt más, mint blődli blődli hátán. Az ilyen filmek nem vonulnak be a klasszikus értékek sorába, viszont annál rekeszizom mozgatóbbak. Olyan állapotba juttatnak, hogy egy felemelt kisujj látványára minden előzetes átmenet nélkül is ok nélküli és hisztérikus röhögés kap el. A Förtelmes főnökök egy ilyen film volt: benne különösebb értéket, mondani valót ne keress, helyette viszont másfél óra felhőtlen szórakozásra lelsz. Óvatosan kérdezgettem a lányokat, tetszett-e a választásom, vagy sikerült mellé nyúlnom. Magam is meglepődtem az egyöntetű szimpátiát illetően, mely a filmet kísérte.
Ezután már nem sokat tévedhettünk, amikor a kajáldák színes kavalkádjából a Kínaira esett Mackó  választása. Lakat párizsias csirkemellgombócokat evett tojásos rizzsel, én ugyanazt tésztával. Mackó megosztotta figyelmét a tésztaköret mellett a párizsias csirkemellgombóc és a rántott csirkemellszeletek között. A főételhez rendeltünk egy adag Szerzetesek eledelét, amely a savanyúságot volt hivatott helyettesíteni. Végig beszélgettük, nevettük a vacsorát, amelyben egyáltalán nem zavart a állandósult zsongás körülöttünk, a törvény szerű éttermi zaj egy nagy közös térben. Furcsa, de maradt még bennünk éppen annyi hely, hogy fejenként három-három gombócos fagyit elfogyasszunk, amelyre Lakat látott vendégül bennünket.
A többféle és rétegű programmal telezsúfolt esttel kapcsolatos kellemes emlékeimet szerettem volna itt az Araratban Mackó nevenapján megörökíteni, mintegy ajándékba adva Lakat egy kissé megkésett szülinapja okán megvalósított igen emlékezetes közös esténk lenyomatát. Mindkettőjüknek.

Eldorádó

(Itt érnek össze az események, a valós történések Miklós merengésével, elmélkedésével, eszmefuttatásaival. Egy apró csoda, hogy időbelileg kicsit megcsúszva, egy kis késéssel vettem észre írását, épp akkor, amikor húgom lányának, Dórinak elmenetelét, ezzel kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat írtam meg piszkozatban. Nem tartott semeddig sem összekapcsolnom az Eldorádot Dóri útkeresésével, majd szabad utat biztosítanom Miklós írásának az Araratba, amelyet megfontolásra, elmerengésre érdemesnek tartok mindenki számára, tekintet nélkül arra, hogy itthon él és küzd az "elemekkel", vagy útközben, útja keresésében van valahol.) 
Mi még úgy nőttünk fel, hogy az a világ legtermészetesebb dolga, az élet egyetlen értelme, hogy eljussunk Eldorádóba. Erre készültünk, gyarapítottuk erőnket és elménket, hogy megbirkózhassunk a hosszú út nehézségeivel.
Nem csak Eldorádó létezése felől nem volt szemernyi kétségünk, de arról sem, hogy az oda vezető út tele van nehézségekkel, súlyos próbatételekkel. Nem is érkezik meg mindenki. Sokan fordulnak vissza, hogy később más úton, jobban felkészülve újra megpróbálják. Vannak, akikért útközben jön el a halál, mások annyira belefáradnak a próbálkozásokba, hogy végül feladják és maradnak. De biztosan sokan célhoz érnek. Ha nem így lenne, miért próbálna mégis minden fiatal nekivágni?
Hogy milyen is pontosan Eldorádó? Azt nem tudhatjuk, mert még senki nem jött vissza azok közül, akik megpillanthatták. De éppen ez bizonyítja minden kétséget kizáróan, hogy a világ legcsodálatosabb helye. Ki lenne olyan kötöznivaló bolond, hogy mikor annyi szenvedés és megpróbáltatás után végre megérkezik oda, ahelyett hogy élvezné az örök boldogságot, inkább visszajön, pedig az út visszafelé is éppen olyan nehéz. Csak akkor jönne vissza bárki, ha csalódna, ha kiderülne, hogy itt jobb. De ilyesmi emberemlékezet óta nem fordult elő.
Eldorádóba eljutni nem csak azért nehéz, mert az út tele van előre nem látható nehézségekkel, hanem azért is, mert számtalan út kínálkozik és mindegyikre sokan esküsznek, hogy ez az igazi. Minden útnak megvannak a maga hívői, akik egyesületet alapítanak és mindenkit arra próbálnak rávenni, hogy az ő útjukat járja. Minden út hívői hosszú listákat készítenek azokról, akik egykor ezen az úton indultak el és egy idő után többé senki nem hallott róluk, tehát célhoz értek. Volt idő, amikor a különböző utak hívei gyakran összecsaptak egymással, csalással, szélhámossággal vádolták a másikat. Az összetűzések néha véres harcokká fajultak.
Később kiderült, hogy ezek az utak valójában sokszor metszik egymást, néha többször is, máskor egybeolvadnak jó darabig, míg újra szétválnának. Ezek után a konfliktusok jócskán lecsillapodtak.
Bármelyik utat is válasszuk, olyan szeszélyesen kanyarognak, annyi a keresztezés, az elágazás, hogy nem ritkán esik meg, az utazók a sok megpróbáltatás után holtfáradtan megérkeznek Eldorádó helyett oda, ahonnan elindultak. Némelyikük elméjét ez annyira megzavarta, hogy egyszerűen nem voltak hajlandók elfogadni a tényt, hogy tulajdonképpen csak egy hatalmas kört tettek és ezért azóta is konokul kitartanak amellett, hogy ez a hely, ahol vannak, az Eldorádó.
Egy ideig, míg kevesen voltak, csak szánakozva mosolygott rajtuk mindenki, a fiatalok kedvenc szórakozása volt meghívni őket asztalukhoz és úgy tenni, mintha tényleg el is hinnék, hogy Eldorádóban vannak. Ám ahogy teltek az évek és egyre többen jártak hasonlóan. A világunkat Eldorádónak hívők mára már jelentős csoportot alkotnak és cseppet sem viselkednek úgy, mint ártalmatlan bolondok lennének. Gyűléseket szerveznek, röplapokon bizonygatják igazukat és egyre többen vannak már olyanok, akik egyáltalán nem nézik őket hibbantak gyülekezetének. Hátha igazuk van és akkor minek vállalni azt a rengeteg megpróbáltatást.
Bizonyos csoportok viszont dühödten támadják az „Eldorádó itt és most” mozgalom nézeteit. Óva intenek mindenkit, hogy higgyenek nekik. Egyszer csak rá fognak jönni, hogy becsapták őket és akkor már túl késő lesz elindulni. Rebesgetik azt is, hogy e heves tiltakozás mögött azok állnak, akiknek jó üzlet az útra kelők felkészítése, ellátása. Mások viszont azért támadják a mozgalmat, mert amióta ilyen aktívak, kezd felbomlani az egyensúly. Egyre kevesebb fiatal kel útra, egyre többen hagynak fel az újabb próbálkozással azok közül, akik a nehézségek miatt visszafordultak. Egyre nehezebb lakáshoz és munkához jutni.
Akik fogékonnyá váltak az „Eldorádó itt és most” propagandájára, egy idő után azt kezdték tapasztalni, hogy míg a szónokokat hallgatják, valóban Eldorádóban érzik magukat, ám amikor visszatérnek a hétköznapokba, újra eluralkodik rajtuk a vágy, hogy útra keljenek. Ám amikor már-már rászánják magukat az indulásra, ismét elbizonytalanodnak. Az új mozgalom hívei ugyanis már nem érik be az emberek szívének szóló érvekkel. Egyre több bizonyíték kerül napvilágra, hogy az egyes utak hívői által oly nagy becsben tartott listákon szereplő személyek nem érkeztek célhoz, hanem útközben érte őket a halál, vagy visszajöttek és álnéven élnek tovább közöttünk.
Az embereket elfogta a kétségbeesés. Sokan nem láttak kiutat. Nem tudnak már hinni az utazás értelmében, de abban is egyre biztosabbak, hogy ami itt és most van, az nem lehet Eldorádó. Ekkor léptek színre a magukat filozófusnak nevező csoportok. Azt állítják, hogy Eldorádó igen is létezik, csak nem ott és nem úgy, ahogy az emberek gondolják. Nem egy és nem két Eldorádó van, hanem számtalan. Mindenkinek megvan a maga Eldorádója, csak rá kell találnia. Lehet itt és most is, de lehet nagyon messze is. Azt is kifejtették, hogy az „Eldorádó itt és most” mozgalom egyes hívei azért csalódottak, mert még nem járták meg azt az utat, melyet a mozgalmat megalapító tévelygők. Vagyis ne várjuk, hogy a saját Eldorádónkhoz úgy jutunk, hogy a kisujjunkat sem kell hozzá mozdítanunk. Mindenkinek végig kell járnia a maga keserves útját.
Sok embert megfogott a filozófusok érvelése, de egyelőre nem sok gyakorlati haszna mutatkozik. Az emberek több és konkrétabb segítséget várnak, miként is találják meg a saját Eldorádójukat. Az idő sürget, mert a feszültség egyre nő.

Dóri el

A Dóri tegnap indult el a barátnőjével a maga Eldorádóját megtalálni Írországba. Remélem, megérkezett, eljutott a két éjszakára menedéket nyújtó szállására és ma nyakába vette a várost, hogy munkát és hosszabb távra szóló szállást találjon. Azt mondja, elgondolkozott, elképzelte magát öt év múlva, és ugyanúgy ugyanott látta magát a Bank egy irodájába bezárva, telefonokat bonyolítva, hallgatva a hülyébbnél hülyébb ügyfelek panaszait, hasfájásait, ügyeket intézve. Nem vonzotta ez a perspektíva. Fogta magát, egyszer csak felmondott. Az új, kicserélődött vezetés egy percet sem marasztalta. Nem próbálta győzködni a fejét a mégis maradásra kicsit magasabb bérért. Nem biztosították arról, hogy ő lenne a Bank egyik titkolt reménysége, akire mindjárt sor kerül és a ranglétrán előre is léphet. A Bank jól tudta, hogy amikor Dóri egyszer s mindenkorra kilép az ajtón, sorban állók százai igyekeznek majd az ő munkahelyét betölteni. Igaz, hogy az illető majd nem beszél lengyelül és oroszul a nagy nyugati nyelvek mellett, meg a karizmája sem olyan, de kit érdekel. Fontos, hogy menjen a verkli, az óraműben ne legyen fennakadás. Dóri vett hát egy nagy lélegzetet és ugrott. Könnyebbség, hogy nem egyedül, az ismeretlenbe vele együtt ugrott a barátnője is. Dóri tudni véli, mit nem akar. Mondja, hogy jöhet minden, ami nem irodai munka: árufeltöltés, eladás, raktári munka, egyéb. Ne kelljen egy hierarchiában egy számítógép éhes száját adatokkal, levelekkel, kimutatásokkal tömni. El akar fáradni, fizikailag, gyanítom, hogy el is fog, hiszen teljesítmény-, darabbérben dolgozni sosem volt egy egyszerű produkció. Dóri azt is tudja, hogy Írország ma egy barátságosabb hely, mint Magyarország. És azt sem bánja, hogy sokszor borult az ég és esik az eső. Jobban szereti a stabil 10-20 fokot, mint az itthoni nagy hőmérsékleti kilengéseket, melyet mostanság már nem csak az évszakok szabályos váltakozása idéz elő. Dóri reméli, hogy megtalálja a számításait, a helyét, s hogy valóban nem ott lesz öt év múlva, mint ha itthon maradt volna. Az sem utolsó szempont, hogy Írország katolikus ország, s mint ilyen, ez igen fontos a Dóri számára.
Az idény utolsó bográcsozásának keretében elkészült marhapörköltet ültük körül vasárnap Tahiban a ház nappalijában. Főtt krumpli, házi vegyes csalamádi teljesítette ki a főételt.  A szél, a hideg, rapszódikus eső kergetett be bennünket a teraszról, annyi nyári együtt-étkezés helyszínéről. A pótlólagosan betett asztallal sikerült két asztalnál mindenkinek helyet biztosítani. Teljesen véletlenül Dóri került a nagy asztalnál a középső és jól látható helyre. Mindenki szeme előtt volt, mindenki füle hallatára válaszolt a kérdésekre. Innen értesültem magam is az okokról, amelyek döntéséhez vezettek, a céljairól, melyek még képlékenyek, elhatározásáról, mely most egyelőre három-öt évet ível át. Az elől sem zárkózik el, hogy kint alapítson családot, ha ehhez méltó partnerre lel. Írországot kiindulási helynek gondolja. Ha nem sikerülne ott megkapaszkodnia, megy tovább Nagy-Britannián belül, később Spanyolország, legvégül Németország lehet a cél. Ezt már a sütemények fogyasztása közben mesélte. A Vera joghurtos málnása isteni volt, az ebéd végére nem is maradt belőle. Anyámmal csokikrémes, meggylekvárral töltött piskótát készítettünk, anyám szerint feledhetőre sikerült. Kotti húgom ribizlis sütit hozott a kedvenc cukrászától.
Csak ültem ott a családi kupac szélén, kérdezgettem, hallgattam válaszait, néztem, egyre néztem a Dórit, miközben az idő előtti és önkéntelen hiány égetőn kúszott fel a gyomromból a torkomba, eltorlaszolva és rekedtessé zsugorítva hangomat. Nagyon nem akartam, de nem tehettem semmit sem ellene, tehetetlenül ültem, és már csak hallgattam Dórit és a többieket, meg a könnyeimmel küszködtem. Elmegy Dóri. Igaz, nem messzire megy, repülővel három óra alatt ott lehet nála lenni és mégis. Elmegy. Jó lesz neki. Ki tudja, hogy így lesz-e jó neki? Csupa bizonytalanság, megválaszolhatatlan kérdések garmadája rekedt bennem akkor ott és ez még egy jó darabig így is lesz. Marad a remény, hogy jó emberekkel találkozol, jó helyre kerülsz, tudsz és vigyázol is magadra, a talpadra esel. Remélem és kívánom, hogy találd meg az utadat. Ehhez kívánok neked, Dóri innen az Araratból - ahogy az anyám is mondta a búcsúebéd előtti toszt alkalmával - egészséget, szerencsét, boldogságot.

A Juli

Már nem is a ruhák miatt járok Divatáru üzletébe. A teáért. Mikor anyámmal megérkezünk hozzá, Juli anyám alá tolja lassan a széket és megkérdezi:
- Adhatok teát vagy kávét ?
Anyám általában kávét kér, én meg teát. Szeretem a teáját. Citromos granulátumos és jó forró. Isszuk hármasban a kávét meg a teát, mellette beszélgetünk. A kis helységben körbe-körbe  polcok plafonig, árutól roskadoznak: ingek, pulóverek, szabadidős ruhák, divatos felsők, a pultban alsóneműk, melltartók, bikini és egybe fürdőruhák, a fogasokon szoknyák, blúzok, kosztümök, kabátok, táskák, minden, mi csak lányoknak, nőknek való. Átellenben egy-két polcnyi helyet kapnak a férfi ingek, pulóverek, tréningruhák: ebben a boltban a férfi csupán  a gyengébb nem lehet. A pult, amelyre most Juli könyököl gőzölgő kávéjával, éppen annyi farmert, düftin, kordnadrágot rejt, amelyből mindig találhatsz egyet-kettőt magadnak.
Lassan szürcsölöm teámat, miközben anyám meséjét hallgatom a régmúltból, Xenia-ról, az anyukájáról mesél, néha én is hozzászólok. Juli maga a megtestesült érdeklődés, elmerülten figyel, s olykor visszakérdez. Anyám egy-egy kijelentését Juli ellenállhatatlan nevetése, jóízű kacagása kíséri, önkéntelen buggyan ki belőle, pontosan úgy, amilyen ő maga, magától értetődően természetes és minden pillanatban maga magát adja. Miközben iszom a teámat, a polcokról ruhákat szedegetek le, próbálgatom a függönyökkel leválasztott kis próbafülkén túli részen, a vállfás ruhák puha és félig-meddig elkerített takarásában, védelmében. Anyám nagy hangon és egyértelműen formál véleményt. Juli sem rest a magáét mellé tenni, amely bizony nem mindig pozitív. Eszemet sem tudom, mióta járunk hozzá, és már azt sem tudom, mióta csak és kizárólag nála öltözködöm. Volt ideje megismernie ízlésemet és alakítani rajta. A maga kedves, kellemes, sosem tolakodó stílusával ezt meg is teszi: kimondja, amit gondol, amit érez, a maga emberi módján kritizálja a rám nem illő ruhadarabokat. A dicséretben is hasonló lelkesedést mutat, nem borít el vele, nem lihegi túl, éppen annyit adagol, amennyit feltétlenül szükségesnek érez. Ezzel a visszafogottságával, mértékletességével, ugyanakkor önfeledt jókedvével, kellemes, szimpatikus megjelenésével, külső-belső szépségével lopta be magát egy életre és nem csak az én szívembe. Minden tahisi héten külön és előkelő helyet foglal el a program: megyünk a Julihoz. Nem ruháért. Dehogyis. Beszélgetni, vele lenni, hallani a hangját, amit és ahogyan mondja, együtt nevetni ragadós nevetése hallatán és persze azt is meghallgatni, ha valami nem áll jól, vagy éppenséggel az ellenkezőjét. Lassanként vásárolni is egy keveset, amire futja és amire nekem vagy Eszter lányomnak szüksége lehet. És persze inni Juli teáját, kávéját Tahitótfalu főteréből nyíló egyik utcájában, miközben azt érzem, hogy jó helyen vagyok, vagyunk, megérkeztünk. Mintha minden út hozzá, Julihoz vezetne.   

  

Dean Brisbane-ből - Vegyes élmények

Autómosó

Az autómosót úgy kell elképzelni, megérkezik a vendég és egy pult előtt áll meg. Az egyik srác fogadja, ez a munka talán a legjobb, jelenleg két srác tölti be egy indiai és egy kínai. Szóval fogadja a vendéget. Táblázat alapján választ a három lehetőség közül: 1. csak külső, 2. külső és belső porszívózás, 3. Ugyanolyan, mint a második csak a csomagtartót is porszívózva, plusz vax. Itt a vendég kap egy személyi hívót és befárad a büfébe, kávé, üdítő szendvics, Internet,gyermekjátékok és persze hatalmas plazmák ahol figyelemmel kísérheti melyik fázisban van az autója. Miután tudjuk, hogy milyen mosást kért a srác beül és csak ő vezetheti az autót a porszívózáshoz. Itt Dinike neki áll, mint a meszes és időre kiporszívózza. Van olyan kocsi mikor hányingert kapok, főleg ha kutyát, macskát hordanak az autóban, de van olyan, mikor nem értem minek jött be. Természetesen akad azért öreg autó, de a legtöbb csoda (Ferrari, PORCHE, Bently, Mercedes, BMW) sokszor nem tudom az ülést megmozdítani. Ahogy elkészül ök, jön a srác és tovább viszi a mosóba, lemossák kézzel, majd tovább az utolsó állomáshoz, ahol letörlik kívül-belül kicsicsázzák. Mikor kész van, megcsörgetik a hívót, ami jelez az ügyfélnek és megkapja a kulcsot, majd elhajt. Természetesen bent a büfében fizeti a mosást. Három porszívó beálló és három mosó van. Folyamatosan jönnek az autók, egy mosás külső-belső 49 AUD, de van 125 AUD-s is!!! (200ft – 1AUD)Főnök szerint átlag 90 kocsi érkezik egy nap. Természetesen mindenhol kell dolgoznom nem csak a porszívónál, de legtöbbet ott vagyok.

Ez a munka nekem csak a költségeimet fedezi, amíg keresek és intézem a dolgokat. Ami jó benne, hogy kötetlen. Akkor kezdek és végzek mikor elvileg akarok. Azért a hétvégi hajtásban nem hagyom őket ott. Hétvégénként vagyunk kb. 15-en és folyamatosan jönnek a tisztítandó kocsik, félóra szünet és tovább. Munkatársaim indiaiak és három kínai. Beszélgetni nincs idő, meg a zajtól nem lehet hallani.

Közben, amíg a munka kialakul, hogy mikor hogy dolgozom, úgy döntöttem, hogy maradok a kedves thai fiúval. Azért, hogy reggel menjek és délután jöjjek, nem nagyon kell konyha. Így lehet, hogy egy közös konyhás lakást keresek, még nem tudom.

Napjaim szinte egyformák reggel 6.30 kelés, 7.30 munka kezdés (10 perc séta) és hétfőtől vasárnapig összesen 20 órát dolgozhatok. Délután 4-től suli 8.30-ig majd internet.

Grillezés

Ismét volt osztály összejövetel és ez volt a legjobb eddig. A városban van egy Cliff nevezetű hely, ami egy kb 20 méteres sziklafal. A tetején és alján 50 méterenként grillezők. Biztos írtam már ingyen használhatóak és elektromosak. Be kell kapcsolni és pár perc múlva már forró is, időnként kikapcsol, figyelni kell és újra bekapcsolni. Az ozzik letakarítják és a lapra rádobják a húst, de van aki alufóliát használ. Mi a tetején foglaltunk egyet, mindenki hozott valamit és egy hatalmas grillezést csaptunk. Persze a spanyol srác (Pakó) egy vödörbe Sangriát csinált sok jéggel, nagyon jó esett. (Dean a képen jobbra alulról a második.)

Utána körbeültük a tanító nénit J és elkezdett gitározni mi meg énekeltünk, volt aki focizott, volt ki napozott. Gyönyörű volt a naplemente is. Estig ment a dilizés,majd mindenki haza.

Állatok

Ausztrália nagyon veszélyes és nagyon sok halálos mérgű állat van. Magyarországon ez az első, amit mindenki tud és hangoztat. Biztos így is van. Csak, én eddig még sem mérges pókot, de még pókot sem láttam sehol sem kint, sem bent. Otthon a kertemben több pók van szerintem, mint itt, igaz most még csak tavasz van. Otthon valakitől azt hallottam, hogy sok a légy, örömmel mondom eddig csak kettővel találkoztam. Kígyó… alig várom hogy már egyet is lássak. Amit eddig láttam az rengeteg madár, nagyon sok fajta papagáj. Itt megjegyzem, hogy talán írtam, hogy van egy feket- fehér madár ami ilyenkor költ. Ebben az időszakban az embert is képes megtámadni. Sajnos osztályfőnökünk mesélte, hogy egyik hétvégén egy 10 év körüli gyermeknek a szemét kikapta. :(

Ami furcsa vagy látványos sötétedéskor a városba érkeznek a denevérek olyan varjú nagyságúak, és vonulnak folyamatosan. A legaranyosabb állat a suli körül az oposszum. nagyon édes, nem fél az embertől legalább is itt a suli környékén nyugodtan meg lehet simogatni. Sajnos a híradóban már beszéltek cápatámadásról, nem kijelölt helyen szörföztek és sajnos az egyik srácot elkapta. Viszont a kijelölt helyeken teljesen biztonságos. Viszont az állatokat nagyon védik, semmilyen állatot nem lehet megölni, nagyon nagy büntetés jár érte. Viszont egy állatot próbálnak irtani, és az a ponty. Itt nem eszik és rengeteg van a folyókban, egy horgász srác mesélte, hogy akár 10-15 db-ot lehet fogni rövid időn belül, de visszadobni tilos.

Minden esetre még azért hűvös van esténként, lehet hogy ha meg jön a nyár majd nem lesz nagy a szám…

Új lakás

A munkámat kezdem megszokni, szinte minden nap ugyanaz, reggel kezdés, kettő vagy négy óra meló (a kedvemtől és a kocsik számától függ) utána haza, fürdés. Kis szabad időmben bevásárolok, pihenek, mosok. Egyik nap a főnököm megkérdezte, hogy milyen szándékkal jöttünk Ausztráliába, mert keres valakit, aki beszállna az üzletbe. Befektetés kb. 200e AUD, jót mosolyogtam. Viszont Laci barátom mondta, ismer egy magyar vállalkozót, akit elképzelhető, hogy érdekel. Lengyel László ( Laci bácsi) régóta van itt és nagyon jól megy neki. Építési vállalkozó, több ingatlanja van. Laci barátom fel hívta este és elmondta a mosó történetét, érdekelte a dolog. Másnap már megjelent a mosóban, ahol a vezetővel beszélt. Kis időt tudtam csak vele beszélgetni és kérdezett pár dolgot, míg megtudta, hogy a szállón lakom és felajánlotta, hogy miért nem próbálom valamelyik házát. Tudni kell, hogy van két hatalmas ház, ami diákszállóként üzemel. Kaptam egy telefonszámot, hogy kinél kell érdeklődni. Azonnal felhívtam a számot és a vonal végén egy Brigi nevezetű hölgy jelentkezett, aki nagyon kedves segítőkész volt. Szerencsémre van üresedés, amit este meg is nézhetek. Este 10 órai időpont volt megfelelő a srácnak, aki kiköltözne. Találkoztam vele, Barnának hívják. Körbemutatta a házat, meg a szobát. A ház kétszintes és 17 szoba van, vegyesen egy- illetve kétszemélyes. A kétszemélyeseknek saját fürdőszobájuk van, de az egyszemélyesek a külső mosdót használhatják. Egy fürdőszobán egy másik személlyel kell közösködnöm. Számomra a legfontosabb a kis szoba, ami kb. 4x4 m, amiben van egy íróasztal, egy ágy, egy saját kis hűtő és egy hatalmas beépített szekrény. A házban egy óriási nagy, és jól felszerelt konyha található, ahol mindenkinek saját zárható szekrénye van. Azonnal hívtam Brigit, hogy nekem meg felel a szoba, és már költözhettem is. Csütörtökön volt a nagy nap, alig bírtam aludni, mert kicsit féltem és izgultam milyen lesz az új szobám. Reggel a bőröndjeimet áthúztam, (ami furcsa, hogy két bőrönddel érkeztem és már nem fértem bele, már plusz zacskóim is voltak (kezdem a gyűjtögetést??)) érzékeny búcsút vettem a Thai barátomtól J és indultam.

Barni már kiköltözött. Ő egy másik magyar sráccal költözik össze egy közös szobába, két ajtóval tőlem. Tervük, hogy keresnek egy családi házat és oda szeretnének beköltözni. Barni nagyjából kitakarított, de Brigi megjött és azonnal kitakarított újra. Kaptam új konyhafelszereléseket, majd mindent elmagyarázott. Kifizettem a kauciót, ami három heti bérleti díj (480 AUD). Itt jegyzem meg, hogy a kaució összege nem a vállalkozónál marad, hanem egy céghez utalják, aki az én jogaimat képviseli. Abban az esetben, ha valamit vonni akarnak a kaucióból a cég kivizsgálja hogy jogos-e és én is úgy gondolom-e. A cég csak ebben az esetben fizet a vállalkozónak. Ha pedig kiköltözöm, és semmi gond nem volt ők utalják vissza részemre. A bérleti díj heti 160 AUD rezsivel és korlátlan internet használattal. A net sokkal gyorsabb a suliénál és wifi is van. A papír munkát bevejezve Brigi elment, kérte ha van időm akkor utaljam a heti bérleti díjat. Természetesen én is áttöröltem a hűtőt és elkezdtem kipakolni. Elindultam a vásárlási listámmal vásárolni. A környékükön egy COLES nevezetű bolthálózat viszonylag olcsó. Kitoltam volna a dolgaimat a kocsimhoz, de az sajnos nincs. Nyolc megpakolt zacskóval indultam neki a 2 km útnak. Megmondom őszintén, hogy szerintem száz méterenként meg kellett állnom, pihenni, mert folyt rólam a víz. Megjöttem és szépen kipakoltam mindent. Másnap rögtön összecsaptam egy csirkehús levest, már nagyon vágytam rá. Jóízű és szép volt a csirkehús, de sajnos csirkeaprólék nincs. Utólag megtudtam, hogy a kutya eledelesnél mindig van és szép friss… (??!!) Zöldséget, petrezselymet (nagyon drága) és cérnametéltet (olcsó) is vettem hozzá, és elkészült a nagy mű, hatalmas adaggal. Nagyon finom lett, suli után is bevágtam még egy tányérral. Kiszámoltam, hogy mennyibe került összesen, kb. 12 AUD, de elég lesz legalább 5 alkalomra.

Visszatérve Laci bácsihoz tudni kell róla, hogy építési vállalkozó, de egy egyszerű, idős ember. Mindig magyarokat alkalmaz, állítólag nagyon segíti őket, ahol csak tudja. A mosó is érdekli, sőt szponzorálni is tud, így máris álmodoztam, hátha beleugrik az üzletbe és megtart minket szponzori vízummal J. ….de jó lenne!!!! (már alig várjuk... j.)

Vízum

Most hogy picit rendeződik az életem, több idő próbálok a vízum intézésére fordítani. Írtam egy pár ügynöknek, úgy beszéltük a Judittal, hogy nem várunk a Mónikára, mert azóta sem válaszolt. Így több szálon indulunk és meglátjuk. Nagyon nehéz szponzort találni. Gödön a fodrász Ildikóéktól is kaptam egy mail címet (keresztfiuk), aki itt van Brisbaneben és bevándorlási hivatalnál dolgozik, és ügynök is. Írtam neki és azonnal válaszolt, hogy nagyon szívesen segít, ha tud, több anyagot kért. Elküldtem neki és már csörgött is a telefon. A rengeteg kérdés után kiderült, szerinte is az egyetlen járható út a szponzorkeresés. Hát folytatom. Végül is azért vagyok itt 9 hónapig. (igaz, most már csak 8)

Egy kicsit elgondolkodtam, mi van, ha nem sikerül hogyan tovább. Persze hallom mindenkitől, hogy csak pozitívan, de szeretem, ha van B tervem is. Ma Martinával beszéltem és mondom a gondolatomat, hogy ha véletlenül nem sikerül kijöhetnének egy hónapig, és legfeljebb együtt megyünk haza. Hát nem nagyon tetszett neki, mert egyszerűen sikerülnie kell !!!!!!

igaza van.

Így NE !!!!

Kicsit írok azoknak, akik gondolkodnak, hogy elindulnak. Érkezett egy magyar fiatalember, kb. 3 hete, és tegnap volt a búcsúztatója. Nagy tervekkel indult, meghódítani a világot, ugyanaz történt vele, mint velem. Összeomlás az első napon, szintén Japán a szobatárs,és szintén koszos. A sulitól várt segítséget, amit nem kapott. A suli nem segít semmiben főleg a munkakeresésben nem. Amit én csináltam, és ő nem, hogy én minden nap mentem, egyedül bejártam a várost, óceán partot stb. Ő két hét után sem látott semmit Brisbaneből. Egész nap a szobájában ücsörgött, még egy éterembe sem ült be. Most teljes csalódottsággal megy haza, nem kis pénzt elbukva. Sokszor én is magam alatt voltam, vagyok, de az, hogy itt hagyjak mindent és hazamenjek arra még nem is gondoltam. Mindig kell valamit csinálni és mindig menni, ahová csak hívnak, még akkor is, ha a hátad közepe nem kívánja. Soha nem lehet tudni, hol, mit látsz, és kivel találkozol. Például én minden osztály által szervezett programban benne vagyok, pedig van amikor este fél 9-kor indulunk és nincs nagy kedvem, de megyek.

Visszatérve a barátunkhoz teljesen felkészülve jött, hogy dolgozni fog. Mikor érezte, hogy tenni is kell valamit, az már nem ment. Tudni kell, hogy teljesen egyedül vagy, senki és semmi nem segít csak te önmagadon. Negatív történeteket is lehet hallani, de mindegyikből lehet tanulni és nem szabad mindent elhinni. Nagyon nehéz, hogy nem beszél senki magyarul, de senki sem kényszerít, mindenki saját maga dönti el, vállalja vagy sem. Nincs különbség, itt is sokan keresnek munkát. Viszont nem hiszem el, hogy egy felnőtt ember 3 hét után feladja, úgy, hogy meg sem próbálta. De ilyen is van. Kérdésemre, hogy mi nem tetszik, ő sem tudja mi az. Minden szép, de nem ezt várta, inkább megy haza.

Ha valaki a Study go oldaláról olvassa a blogot és jön, nyugodtan keressen fel és segítek, amennyire tudok.

Ha más nem, szervezünk egy programot és meghívom J.

Tudósítás: Dean Brisbane-ből

Akiért a mise szól

Kaptam egy üzenetet a mobilomon. Kotti húgom küldte.
- Pannikám, ma érted lesz a Szentmise.
El is felejtettem, pedig szólt is a múltkor, amikor legutóbb találkoztunk. Akkor még szentül elhatároztam, hogy elmegyek. Elmegyek úgy egy templomba, hogy nem turisztikai célzattal, gondoltam magamban, hiszen értem mondanak egy misét. Aztán a zubogó élet elsodorta a gondolatot, ahogy annyi minden mást is.
Ma meg itt ez az üzenet. Értem szól hát a mise és nélkülem. Nem éreztem meg, pedig érezhettem volna. Átdolgoztam a napot. Tele raktam levelekkel, jelentkezésekkel, ígéretek betartásával, házimunkával. Rövidebb vásárlás is került a napba, amelyet hosszasabb főzés követett. Pillanatnyi ötleteimtől vezérelve alakult az egyszerű és mégis sokszínű menü. Javában főztem, amikor megtudtam, hogy ma valahol értem szól a mise. Hagymás lehetett a kezem, vagy a hagymát kevergettem, vagy éppen akkor főztem ki a spagettit az elkészült brassói féleség mellé. Nálam sokszor nem teljesen az az étel, aminek a nevét viseli. Valami nem stimmel benne, én tudom, hogy mi, és reménykedem, hogy más viszont nem. Az értem szóló misétől lett-e jobb ma a vacsora, vagy mert nem tudom útját állni elkerülhetetlen fejlődésemnek, tegyek bármennyit is csapongó fantáziámmal ellene, nem tudom. De ez nem is érdekes, amikor olyan fontos dolog történik, hogy egy mise szól értem. Nem haltam még meg. Eddig azt hittem, hogy a hallottakért mondanak misét. Ez most nem olyan, és nem is akarja előre vetíteni közelgő végemet. Az élő Annáért szól. Neki szól és azért, de miért is? Tudományosan nem is tudnám megfogalmazni. Inkább ötletelnék és óhajolnék, miszerint azért szólnak valakik valaki által a mai misén értem, hogy odataláljak végre. Hozzájuk. Be. A templomba. Az Úrhoz. Ezért is. Mondjuk. Meg azért is, hogy sikeredjen valami végre. Lehet. De azért is beszélnek valahol a misén értem, mert nagyon megérdemlem és mostanság különösen rám fér. Ám lehet valami általam messze nem ismert, nem is sejtett oka. Nem kísérletezem tovább a megfejtésével.
Drága Kottim!
Akár ezért, akár azért szól értem a mise, szóljon bármilyen indíttatásból, én akkor is megtisztelve érzem magam és hálásan köszönöm. Hatása lesz bizonyosan.
De nem baj, ugye, ha én is teszek egy hangyányit róla és érte?

Körte utca

Tegnap a Körte utcában fagyival a kezemben tartottam haza felé. Örültem a jó időnek, a fagylalt is jól esett így október ötödikén. Egy szürke kocsi ajtaja nyílik mellettem, mely mögül egy idősebb hölgy szól hozzám:
- Nem tudom, hol a férjem, már egy ideje elment. Itt állok és várom, nem merek sehova sem elmenni. A férjem csak ide, a Fagyizóba jött a Vörösvári útra, nagyon rég nem jártunk erre. Látom, maga is fagyizik, nem látta véletlenül a férjemet bent a Fagyizóban?
- Nem, sajnos nem.
- És előtte? Nem figyelt föl rá?
- Nem ismerem a férjét, nem tudtam, hogy figyelnem kellett volna - szabadkozom félig komolyan.
Már-már mentem volna tovább, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve fordulok vissza:
-   Megnézzem a férjét? Megtudná mondani, hogy néz ki?
- Megtenné? Tudja, bottal jár és szemüveges.
Sokan lehetnek ilyenek, gondolom magamban, de a férjét a Fagyizó előtti járda útfelőli szélén találom meg, amint a Flórián felé tekintget erősen és egyfolytában. Valahogy biztos vagyok benne, hogy ő. Megérintem a karját.
- Elnézését kérem, a felesége küldött, aki itt áll egy szürke kocsival a Körte utcában a sarkon és magára vár.
- Tényleg? Én meg itt várom, ki tudja, már mióta. Tudja, a feleségem két bottal jár és nehezére esik a közlekedés. Ha teheti, egyáltalán ki sem száll a kocsiból.
Mikor odaérünk, az asszony arca felragyog, úgy hálálkodik.
- Köszönöm, azért ezt nem gondoltam volna. Nahát, idehozta az uramat! Az Isten áldja meg magát, – búcsúzik –, az Isten áldja!
A fagyiból a középső – a Magyar fantázia című – gombócnál tartok, mire tovább lépek. Az ajánlás szerint a marcipán és a karamella keveréke, amely úgy értelmezhetetlen, ahogy van, amiképp a sajátságos, hangzatos elnevezése is. Nem akarom elhinni, hogy a magyar fantázia csupán erre bír hajazni, de én is egy komplett idióta lehetek, amikor mindig valami újjal próbálkozom. A névről előbb jutna Liszt egyik zongora vagy szimfónikus darabja az eszembe, ha volt egyáltalán ilyen című, de annak ennél – minden bizonnyal - sokkal jobb lehetett az íze, döntöm el magamban.
Egyszerre mosolyodom el azzal a kifejezetten jó érzéssel, amely az ismeretlen idős hölgy szavai kapcsán tölt el egy hirtelen és önkéntelen jócselekedetemet követően. És ez így is marad egész este.