A mai napról, amely Mackó-névnap - amúgy a Hedvigből kifolyólag - a közel egy heti kedd este jut eszembe. Akkor tartottuk u.i. meg Lakat július közepére eső születésnapját. Jobb később, mint soha, mondhatnánk, hozzátéve, hogy bár minden ilyen későbbi, megkésett esemény ennyire jól sikerülne, mint az a bizonyos múlt heti kedd.
A Förtelmes főnökök című filmről az égvilágon semmit sem tudtam. A Vera ajánlotta, hogy nagyon jól szórakozott, amikor nagyobb társaságban nézte meg, igaz, voltak benne durva beszólások. Az utolsó szóig igaza volt: rengeteget nevettem, helyenként kínomban és jobbra-balra kitekingetve a Lakatra és Mackóra, vajon ők hogyan élik meg ugyanazt a helyzetet. Jennifer Anniston szájába olyan szöveget adtak az alkotók, amely egy machó férfitől is megbotránkoztatóan hatott volna, nemhogy egy csinos, középkorú hölgytől, így, ha lehetett, még nagyobbat durrant. A film műfaja egybevágott a már régebben megismert Másnaposok cíművel, amely jószerivel nem volt más, mint blődli blődli hátán. Az ilyen filmek nem vonulnak be a klasszikus értékek sorába, viszont annál rekeszizom mozgatóbbak. Olyan állapotba juttatnak, hogy egy felemelt kisujj látványára minden előzetes átmenet nélkül is ok nélküli és hisztérikus röhögés kap el. A Förtelmes főnökök egy ilyen film volt: benne különösebb értéket, mondani valót ne keress, helyette viszont másfél óra felhőtlen szórakozásra lelsz. Óvatosan kérdezgettem a lányokat, tetszett-e a választásom, vagy sikerült mellé nyúlnom. Magam is meglepődtem az egyöntetű szimpátiát illetően, mely a filmet kísérte.
Ezután már nem sokat tévedhettünk, amikor a kajáldák színes kavalkádjából a Kínaira esett Mackó választása. Lakat párizsias csirkemellgombócokat evett tojásos rizzsel, én ugyanazt tésztával. Mackó megosztotta figyelmét a tésztaköret mellett a párizsias csirkemellgombóc és a rántott csirkemellszeletek között. A főételhez rendeltünk egy adag Szerzetesek eledelét, amely a savanyúságot volt hivatott helyettesíteni. Végig beszélgettük, nevettük a vacsorát, amelyben egyáltalán nem zavart a állandósult zsongás körülöttünk, a törvény szerű éttermi zaj egy nagy közös térben. Furcsa, de maradt még bennünk éppen annyi hely, hogy fejenként három-három gombócos fagyit elfogyasszunk, amelyre Lakat látott vendégül bennünket.
A többféle és rétegű programmal telezsúfolt esttel kapcsolatos kellemes emlékeimet szerettem volna itt az Araratban Mackó nevenapján megörökíteni, mintegy ajándékba adva Lakat egy kissé megkésett szülinapja okán megvalósított igen emlékezetes közös esténk lenyomatát. Mindkettőjüknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése